Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József

Felesége emlékezései szerint ettől kezdve jóval kevesebbet festett — „lefoglalta a Kör". Többízben látogatott művésztelepre: Zsennye, Nógrádverőce, Balatonpart. A legutolsó alkalom: 1961. Tokaj. Többnyire kevés eredményűek ezek az utak, hol a zaj, hol a hőség, hol a kéthetes eső elviselhetetlen a számára. Többnyire vázlatokkal tér haza, amelyeket leginkább pasztellel készít. Mondanivalói többnyire csak a formára vonatkozók: organikus és mesterséges-geometrikus formák együtt (balatoni témák) lépcsőfeljáróban és padban, ágak hajladozása, dombhátak lefutása. Természetes kifejeződések ezek. Késői képei közül egyik érdekes a Zsíros utca című. Keresztben az utcán a mélytér felé nézünk. Kétoldalról minden a szabályok szeriint tart össze: a fahíd korlátai, az utca mindkét oldala, a fák. A mondanivaló nem a felsorolt motívumokon van, nem is ezek fölé irányuló: az ég hangsúlytalan. A legfontosabb a képen a világos-derűs, távolbavivő út, melynek végét ködbevesző fák zárják le. A Tokaji táj hangsúlyos része a legalsó hatodra irányul; a hegyhátak ismételt formái és az előtér hatalmas fái adják a díszletet a lent hajladozó asszonyok munkájához. A Tokaji erdősáv középső, fehértörzsű fájának a másikba kapaszkodása azonban rezonanciát ébreszt, színei fáradtsága ellenére. \ Mokos József: Folyosó 63