Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József

Koszta Józsefet. Mit jelentett számára ez a látogatás? Lehetetlen észre nem venni a hatást az Utca napsütésben című képén. A közeli sűrű egéről, az előtér sárgás vibrálású növényzetéről, amelyben színes női ruhadarabok ragyognak —• a kenés vehemenciája magával ragad —, a felületek érzéki-szép pompája méginkább. A motívumok: balról hosszú parasztház, oldalfalának folytatásában palánkkal, amely kissé lefelé tart, túl a jobbközépre, majd fordul. A ragyogó, telibevilágított házvég mögött sötétlombú fa, mély barnászöldjével taláin a legizgalmasabb felület. Jobbra mögötte másik ház, előtte kútágas, még előbb villanypózna — ez az a hely, ahol „kilátszanak" az angolvörös vázvonalak, de itt, egész a jobbszélen, jelentéktelen foltdarabot érintenek. A kerítés sarkához közel egy öregasszony háttal, a bal előtér növényzetében szintén háttal két nőalak. Itt lent a sárga és rózsaszín festéknyomokat lila oldja, majd melegzöld, a vastag sárgásfehérre a sűrű zöldes-kobalt, a barnászöldre az angolvörösből kevert derített szín felelget. Pompás kép! A Folyosó állókép — sokkal inkább a szerkezet nemes arányai uralják, mint a szín. Előttünk a folyosó teljes hosszában, kis ajtókkal, jobbra nyitott tér a kert lombjaival, száradó ruhákkal, az előtérben kékmázas vödörrel és egy hordóval. Függőlegesen a harmadolás, illetve ötödölés érvényesül, erőteljes hangsúly a jobbközép függőlegesében: a tartóoszlopok vonalában; vízszintesen a közép felett, a tér lezárásában van fontos szerepe az osztóvonalnak. A legmélyebb-legvilágosabb pontok sík-, azaz egyben tér-átlóban jelentkeznek — egyszóval gondosan megkomponált alkotás. Inkább sötét-világosra redukált tónusaival hat, mint színességével. A mély barnák és világos rószaszínek közül csak a kék lopakodik M, a zöld gazdag reflexekkel olvad be a környezetbe. Az Ablak szinte ugyanezt a szerkezetet mutatja. Belülről nézi a festő a külső tér friss-zöldjét, az ablaktáblák kék reflexei azonban a messzeséget érik utói és lopják ide. Hangsúlyozott szerkezet és költőiség itt nem egymást kizáró, hanem egymást támogató törekvések. Ez a halk és tiszta feloldódás a látvány szűkrefogott színvilágában egyike legszebb képeinek. Ezek az alkotások most az öregkor határán, festői- és élettapasztalatok birtokában, megrendült vallomások a látványban, a látvány mögött rejlő tartalmakról. A Kerekes-kút, az 1944-ben kezdett (még az Apponyi utcában) és 1955-ben befejezett nagyszabású gondolat már elveszti időközben a rendező elvet: a fény-árnyék sárgás és mély-kékes reflexeivel túl sokat felesel a piros-zöld harsogás. A tikkadt, fényes-ezüst levelek balról más folytatást kapnak, mint amit kezdeményeznek. Méginkább ez látszik a Kert címűn: az apró részletek gazdagsága, színbeli megoldása önálló feladattá válik: buja villódzás és átérzett részletek végérvényes kavarodása a többszőr-kezdésre engednek következtetni. Az öregkor Mint pedagógus, soha nem volt öreg, nem volt terhére egyetlen tanítvány sem; kora reggel, késő este, betegség idején — mindig tanított. 1951-től oktatója a Békéscsabán működő Képzőművészeti Körnek, 1955-től pedig a Kör vezetője. 62