Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Iványi János-Libor János-Borbola József-Kovács András-Perjési László: Cukorbetegség Békés megyében

orosházi gondozó is (újabban Bene Béla dr. és Kovács Irén dr. végzik a gondozást), s attól az időponttól kezdve a korábbi átfedések egyre ritkábbá váltak. Ezek után a három gondozó munkájáról kívánunk beszámolót adni a teljesség igénye nélkül. A cukorbetegek pontos számát ugyanis megyénkben nem ismerjük, csak a három gondozó adataira támaszkodhatunk. Bár az orosházi gondozó mű­ködése óta az átfedések egyre ritkulnak, az együttes anyag átnézésekor feltűnt, hogy a megyehatár közelében levő községekben kevesebb a gondozott, mint ezt vártuk. Ennek az az oka, hogy pl. Battonyáról, Mezőhegyesről (Mezőhegyesen 1973. jan. i-e óta Hecsei Imre dr. önállóan gondozza a két község 129 betegét), Gádoros­ról a környező megyék kórházaihoz jár a betegek többsége, egyszerűen a földrajzi közelség miatt és megszokásból is. Másrészt 14 olyan beteget is találtunk gondozott­jaink között, akik más megyékből és egészen távollevő helyekről fordultak meg nálunk, így pl. Biharkeresztesről 1, Komádiból 1, Szentesről, Pécsről, Egerből, Aj­káról, Kapuvárról ugyancsak 1-1, Űjszőregről 2, Budapestről 5 beteg. 1972. jan. l-ig 4906 beteget regisztráltunk, a három gondozó adatait dolgoztuk fel jelen közleményünkben. Az 1613 férfiből és 3293 nőből álló anyagot, melyben a férfiak-nők aránya 1 : 2, előbb lakóhelyeik szerinti bontásban ismertetjük. Első ábránkon Békés megye vázlatos térképét tüntetjük fel, továbbá azokat a helységeket, amelyekben 20-nál több nyilvántartott gondozottunk van. Mit mondanak a számok? Azt bizonyítják, hogy a megye területén mindenütt vannak cukorbetegek, mégpedig kisebb-nagyobb számban. A számok /-2%-o.r gya­koriságot mutatnak, de utalnak arra, hogy az egyes települések orvosai hogyan állnak a cukorbetegség kérdéséhez. Nem minden esetben vannak ugyanis a betegnek típusos panaszai (szájszárazság, fokozott folyadékigény, lesoványodás stb.), s nem mindegyik orvos gondol cukorbetegségre akkor, amikor a beteg túlzottan elhízott, gyorsan kialakuló látási panaszai vannak, nehezen gyógyuló bőrgennyedésekről panaszkodik, képtelen terhességeket kiviselni és egészséges utódokat szülni stb. Arról van tehát szó, hogy minden ismert cukorbetegre legalább 1 fel nem ismert cukor­beteg jut, tehát az i%-os gyakoriság alacsonynak mondható. Ráadásul nem kevés azoknak a betegeknek a száma sem (mintegy 10%), akiknek betegségét kötelező orvosi vizsgálat fedi fel (gépjárművezetők, véradók stb.). Ezen a ponton kapcsolódik a kérdéshez a szűrővizsgálat. Hazánkban nagyobb te­rületre vonatkozó ilyen vizsgálat Tolna megyében zajlott le 1966-67-ben. Ekkor a megye 235 983 főnyi lakosságát szűrték át (papír-csík módszerrel), s az addigi 1052 ismert cukorbeteghez 687 új beteget és 167 továbbiakban megfigyelendő gyanúsat találtak (3). Megyénkben az első szűrésről szóló beszámoló Békéscsaba város la­kosságáról szól, s egyikünknek a már említett 1966-os közleményében jelent meg. Ez a szűrés 22 olyan új cukorbeteget derített fel, akiknek addig különösebb pana­szaik nem voltak, illetve panaszaikból nem lehetet cukorbajra gondolni. A jelen­legi beszámoló azt bizonyítja, hogy Békéscsabán jelenleg a lakosság z^/o-a cukor­beteg. Külön kiemelendő Gerla község példája. Ez a község a gyulai járáshoz tartozik, területén az 1970-es szűrővizsgálatig (4) 1% cukorbeteg élt. A szűrővizsgálat során, amely kiterjedt a község valamennyi 14 éven felüli lakosára, ez az arány háromszo­rosára emelkedett, s a legmagasabb megbetegedési arányt mutatja a ?negyében. Je­lenti egyben azt is, hogy a jól megtervezett szűrővizsgálattal esetleg panaszmentes új betegeket is fel lehet deríteni, s korán kezelésbevenni. 16 605

Next

/
Thumbnails
Contents