Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hegyesi János: A Vésztői Országos Földmunkás Kongresszus 30. évfordulójára

mert például az „össz"-ről írva van, hogy: mint összetett szó előtagja németes és lehetőleg kerülendő". A komfortost meg se találom. No, nem baj, hiszen azért tudom én jól, mint akar ez jelenteni. Csak azt nem értem, hogy az a bizonyos pesti hírlapíró úr, miért is félti tőle úgy a magyar parasztot? Meg azoktól a vérünkből való és általunk eliismert megbecsült, szeretett íróktól, akik a mi nyelvünkön, a mi szavunkat, a mi panaszunkat, a mi sorsunkat tárják fel és becsületes, őszinte akarattal dolgoznak azon, hogy igazságunkat bebizonyítsák? Igényeink felfokozásától féltenek bennünket? - De milyen jogon? Szeretném meginvitálni az illető újságírót pár hónapi tanulmányozásra, mert úgy látom, hogy a szegény parasztág életéről való fogalma nagyon hiányos. Úgy gondolom, jót tenne elméjének, ha itt valamelyik gazdaságban, mint cseléd, vagy mint arató eltöltené a nyarat. Ha egész héten ugyanazon ingben verejtékezne és aludna a marhaistálló szalmáján és szombaton a saját testén keresztül érezné, hogy tényleg verejték szagú a paraszt -, én hiszem, hogy nem irigyelné tőlünk még a fürdőszobát sem és nem űzne gúnyt többé a magyar parasztság igényének a jelentkezéséből. Akkor megértené talán, hogy mért is menekül innét, - aki csak teheti - oda, ahol a civilizáció és kultúra legalább másokról visszatükröződő sugarát élvezheti. S akkor talán elismerné, hogy a jobb sorsra való törekvés minden embernek a legszentebb joga. Mi nagyon jól tudjuk, hogy minden ember hasznos tagja lehet a társadalomnak, ha a maga helyén becsületesen, a köz javára végzi hivatását. Mi megbecsüljük, sőt szeretjük is minden tanult emberünket, - aki arra érdemes. Ellenben úgy érezzük, joggal elvárhatjuk attól, aki közíró szerepet vállal, hogy nézzen egy kicsit jobban mélyére a dolgoknak, s mielőtt a magyar parasztság sorsába, igazságosabb jövőjéért vívott szellemi harcába beleszólna igyekezzen megismerni bennünket! Jöjjön ide közénk! Szívesen rendelkezésére állunk s barátságosan elbeszélgetve végigjárjuk a napszámos otthonokat, a cselédlakásokat. Változatosság kedvéért benézhetünk egyik-másik jegyzőhöz, tanítóhoz is, no nem éppen azért, hogy összehasonlítást csináljunk, hanem ők mégis itt élnek közöttünk és talán tudnak néhány adattal szolgálni a tiszta kép megrajzolásához. S ha ezt megteszi, meglátja majd, hogy nem túloznak azok az írók, akik a magyar parasztság vagyontalan millióinak a helyzetét megvilágítják és a társadalom lelkiimeretének kapuit egyre erőteljesebben döngetik. Mert akár tetszik ez bizonyos pesti embereknek, akár nem, nekünk igen is igényeink vannak mindarra, ami jog és igazság szerint megillet bennünket. S hiszünk is benne, hogy azt egy népi alapokra épített, demokratikus szabad Magyarországban meg is találjuk. Mert mindig többen valljuk egyik nagy költőnk szavaival, hogy: »Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig: Vagy ez a mi hitünk valóságra válik!«" Eddig az idézett cikk, de ezután már az események drámai gyorsasággal követték egymást. Március elején én még résztvettem Pesten egy titkos gyűlésen, amelyen Bajcsy-Zsilinszky Endre vezetésével a német fasizmus elleni fegyveres ellenállás megindítása volt a fő téma. Hogy én kinek köszönhettem az oda szóló meghívást, ma sem tudom biztosan, de ott voltam. Akkor azzal bocsátottak el bennünket, hogy egy hét múlva ismét összejövünk és akkorra katonailag is ki lesz dolgozva a terv. Sajnos, erre már nem került sor. A németek március 19-én váratlanul lerohanták 601.