Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József

Mindez fontos megállapítás a mi szempontunkból is. Milyen sokféle lehet a látvány megközelítése —, ábrázoló célkitűzéseik esetén is, — attól függően, hogy mi az a gondolat, amelyet a látvány kivált a festőben! Gyarapodás. Festőtársait illetően nemigen történt változás a késsőbbielkben sem (egészen az 50-es évekig), az előbbiekben már felsorolt nevek maradtak. Jómodorú, jókedélyű ember lévén, mindenkivel kollegiális kapcsolata volt, kivéve Wágner Józsefet, aki ennél is több volt: barát. De ő sem akkora, hogy egyénisége és művészete eltérítette volna Mokost a maga útjáról. (Sőt! Korrigálta Wágnert: pár évvel ezelőtt a Munkácsy Mihály Múzeum tulajdonában levő egyik Wágner kép tisztításra került hozzá, s olyan elemi erővel tört fel nem-tetszése a kép szerkezetét illetően, hogy „kijavította" azt.) Sem a szűkebb környezet, sem Benkhardt nem köti annyira, hogy tovább nemenjen: Nagybánya érdekli. Mégpedig eleven voltában is. 1930-ban egyéni tanulmányútra indul. Két hónapig tartózkodik ott. Felesége szerint sokszor emlegette ezt az utat. — Bernáth Auréllal és Mikola Andrással itt találkozott. Mokost hatalmába keríti a fény varázsa. A totalitás érzése szállja meg, a „legköltőibb" motívum felfedezésével. A Magyar Művészet című folyóiratot rendszeresen járatja — már ennek előtte is. Monográfiák és művészetelméleti munkáik — Ferenczy Valér: Ferenczy Károly című, első kiadású darabja, Lyka és Genthon munkái, Szerb Antal Világirodalom története és Kodály Magyar népzenéje, A magyarság néprajza, Székely népballadák, német építészeti folyóirat, angol fotó-folyóirat, a Természet Világa, Az emberi test — nem lehet felsorolni, milyen sokoldalú és intenzív érdeklődési köre volt. Könyveiben aláhúzások, megjegyzések találhatók, a felzeten néha a legfontosabb mondanivaló oldalszámával: a rajzolás komolyságáról, a jó műalkotás meglepő és meggyőző karakteréről, a modernségről, művészi túlzásról, világításról, a látási (!) mondanivalóról, a világnézetről, a természettel szembeni gyöngédségről, tiszteletről. (Mindez a Ferenczy-könyvben.) Hogy hol tudja saját magát, arról a Képzőművészeti Főiskola 1928—29-es évkönyve (Bp. 1930) hátlapján található sajátkezű jegyezetek adnak bizonyságot, felsorolva tanárai, különböző tanulmányútjai (körcikkelyekbe építve), egyetlen szó van kiemelve: tájkép. A természeti jelenségek megragadása. A 20-as évek végén kiállított témái a következők: Tanya, Faluvég, Virágok, Bodvamenti táj, Olasz táj (Alvera), Dolomitok, Gmünd. A festeni-tanulás időszaka ez. A Faluvég (mint egyik legelső munkája, olyan kedves volt a számára, hogy nem vált meg tőle) amolyan próbálkozás, a megjelenítés nehézségeivel küszködik. A Bodvarákóról festett képek egyike, a Bodvarákói táj a következő problémákat tárja fel: a motívumok (az alsó harmadban boglyák, a háttérben torony, a horizont lombkoszorúval lezárva) külön-külön zárt egységekben való megfestése és az egyforma ecsetnyomokkal festett kék űr nem adja a látvány egységét és meggyőző erejét. A motívumok képbe-építése az aranymetszés szabályai szerint történnek: a torony az, amelynek hangsúlyos szerepet szán. A színek azonban nyersek: a boglyák zöldtől a vörösbarnáig terjedő modu54