Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Dér Endre: Gondolatok Balogh Ferenc fotóiról

KIÁLLÍTÁS Gondolatok Balogh Ferenc fotóiról DÉR ENDRE A villódzó egyéniségű Békés megyei fotósról, Balogh Ferencről különös fényképet őrzök; fotózás közben „kapta le" egyik kollégája. Ez a kép minden jellegzeteset elmond róla. Mindenekelőtt a szemek ragadnak meg rajta, a fotós fürkész, szuggeráló, tőrös szemei. Valaminő démoniság villog ezekben az összehúzott szemekben és meg is láttatja kamerájával a múló-csörtető Időt. Ha letakarom a fényképen Feri barátom szemét s csak az arcot láthatom; csontosságában, markánsságában is szelíd, vidám, életszerető kamasz-arcot vetít elém a találó fotó. Azét a kamaszét, aki gyengéd szeretettel örökíti meg édesapja keserű, életgyötörte vonásait, aki a serdülő fiúk áhítatával szemléli a húsvéti barkához hasonlóan friss, élet-illatú leánykeblet, aki „Látomás"-án játékosan varázsolja tündérek tavává a békési pocsolyát; aki a „mezítlábasok", a köznapi igyekvők, a fáradhatatlanul serénykedők hű társa, jó testvére és részvétteljes, meleglelkű megörökítője; a Sárrét hajdani, őrködő tájfelnézőinek szépszándékú, modern utódja... Művészet-e a fotózás? Sokat, sok helyen vitatkoznak e problémán. Engem személy szerint Balogh Ferenc csokorba kötött fotói győztek meg arról, hogy lehet művészi fokon űzni egy ilyen, erősen a technikai eszközökhöz kötődő ábrázolásmódot is, mint a fotózás. Egyik kitűnő esztétánk, Koczogh Ákos figyelmeztet arra egy helyütt, hogy „a technika, a gép, a tolmács szerepét tölti be a művészetek területén." S ha ez így van, - ha nem a tolmácsnak szegődött gépet fetisizáljuk, hanem eszközként használjuk, az érzések, a gondolatok minél tökéletesebb kifejezésére, - akkor a fényképezőgép lencséjét nyugodtan sorolhatjuk a mai művészetek legpraktikusabb tolmácsai közé. Balogh Ferenc se fetisizálja fényképező-masináját; ugyanúgy benső világa, közlendői kifejezőeszközeként használja, akár a szobrokat elektromos köszörűkkel formáló mai szobrász, vagy a képet szórópisztollyal, hengerekkel vagy éppen kollázsokkal megalkotó festőművész. Nem is szólva arról, hogy a képek megalkotásánál fotóművészünk gyakran iparkodik sűríteni, summázni, a legfontosabb vonásokat, a leglényegesebb ábrázolási jegyeket hangsúlyozni - s minden lényegtelent elhagyni. Olykor el is törölni, csak a kontúrokat meghagyva, grafikai jellegű képet konstruálva. Feltétlenül ilyen jellegű alkotása a „Pique Dame", a „Rozetta", a „Látomás", a „Főnix" c. képe. Viszont miért alkot ezek mellett a grafikai jellegű, kontúrokkal operáló művek mellett olyan, szinte naturálisan részletező képeket is, mint pl. a „Csabai templom", a „Falu" s a „Tavaszváró" címűek? Vajon nem kellene-é arra törekednie, hogy egységes, egymódon azonos húron szóljon hozzánk? 543.