Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Keller József: A Táncsics-hagyományok ápolása Orosházán

de megismerhettük őt, mint pedagógust is. Táncsics, mint pedagógus nem gazdagította új kérdésekkel, tényekkel a pedagógiát, de hosszú ideig egyedül volt, ki a nevelés kérdését a társadalmi rendszerrel való összefüggésben vizsgálta, s azok megnyugtató megoldását az osztály nélküli társadalomban látta megvalósíthatónak. Több kérdésben hangoztatott állásfoglalása ma is aktuális. Ma is aktuális gondolata, hogy „a nevelésnek oda kell irányulnia, hogy ki-ki mind testileg, mind lelkileg minél nagyobb tökéletességgel fejlődjék ki." Az oktatást és a nevelést a ma pedagógusa sem választhatja külön, hisz „a tanítás és nevelés egymással összeolvadva létez, a kettőt egymástól elválasztani nem lehet, mert tanítás által nevelődünk, s nevelés vagy nevelkedés közben tanulunk" - vallotta Táncsics. Ma is valljuk azt a táncsicsi tanítást, hogy „a szegénysorsú gyermekek, kik az észtehetségnek félreismerhetetlen jelét adják" képességeik kibontakozását biztosítanunk kötelességünk. Ma, a megváltozott körülmények között, s más módon szorgalmazzuk a felnőttek oktatását. Táncsics pedagógiai nézeteit, állásfoglalását megismerhette az a nevelőtestületi közösség, mely az orosházi Evangélikus Gimnáziumban dolgozva már a háború alatt is, de azt követően bátrabban, marxista pedagógiai ismeretekkel is gyarapodva a haladó progresszív gondolatoknak terjesztője volt, s nevelő munkáját ebben a szellemben is végezte. így természetesnek tűnik az, hogy 1948-ban, az iskolák államosítása évében az evangélikus egyház kezeléséből állami irányítás alá kerülő iskolánk, gimnáziumunk, az Orosházához is kötődő Táncsics Mihály nevét vette fel. A névválasztás akkor - s talán ezt tények is bizonyítják - nem csupán divatos aktus volt, hanem a névadó szellemi örökségével azonosuló állásfoglalás a nevelésben, a Táncsics-hagyományok újraélesztése, ápolása és fejlesztésének célkitűzése is. Lehet, hogy szűknek tűnik a tér, hisz a városban egy kisebb közösség tevékenységét jelenti a hagyományápolás, de az intézmény kisugárzó és kibocsátó szerepével a hagyományok bővülésével évről évre tágul; míg az ötvenes években az elvándorlással hatósugara távolra és egyedekre terjedt, a hatvanas évektől a város iparosodásával, a helyi munkalehetőségek megtalálásával már a városban koncentrálódik, s egy nagy családdá terebélyesedik. Már a második generáció lépi át a Táncsics Gimnázium küszöbét, ül a padokban, ismeri meg a szülei kezdte hagyományokat, s gazdagítja is azokat a szerény lehetőségeken belül. Mit tesz az iskola a Táncsics-hagyományok ápolása, fejlesztése érdekében? Mint minden intézmény, megismerteti növendékeit a névadó életével, munkásságával, kiemelkedő alkotásaival. Mi is ezt tesszük. Életútjából, tevékenységéből különösen azokat a részeket emeljük ki, melyek értékesek az ifjú személyisége formálása szempontjából, melyek maradandó hatásúak, és segítik benne az eszménykép formálódását. A tananyag tárgyalásakor adekvátan, részletesen kapcsoljuk ahhoz Táncsics életútját, hangsúlyozott keretet biztosítunk Táncsics és városunk kapcsolatának megismertetésére megértetésére. A belépő első osztályosok nemcsak müveinek egy-egy részét olvassák, forgatják, ismerik meg, hanem leveleket írnak azon hazai városokba, falvakba, Táncsics-emlékeket kutatva, ahol a névadó hosszabb ideig élt és dolgozott. Művei egy-egy részének kisebb önálló dolgozatban való tanulói bemutatása így bővül a visszaérkező levelekből szerzett, más városokban, falvakban élő hagyomány ápolásával. Levélíró diákjaink egy-egy képpel, fényképpel, más városokból szerzett fotókkal egészítik ki, gyarapítják az egyes alkalmakra készülő, Táncsics életét és munkásságát bemutató tablókat. Az iskolai tanulmányok négy éve alatt 528.