Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Sass Ervin: Messzebről és közelebbről nézve

KÖZMfJVELÖltáS Messzebbről és közelebbről nézve Gondolat-összegzés és újabb gondolatsorok egy cikk és két vélemény ürügyén SASS ERVIN A Békési Élet 1973. évi 3. számában alkalmam volt kifejteni véleményem közművelődésünk néhány, akkor különösen fontos kérdéséről, közöttük is első helyen a kezdődő bázistevékenységről. Akik ezt a mostani cikket olvassák, ismerik ennek jelentőségét, tudják, azt, hogy a közművelődés stagnálását, bizonyos elszürkülését igyekeztünk megváltoztatni, újabb lendületet adni ennek a soha meg nem szüntethető tevékenységnek. Azóta eltelt másfél év (hiszen a közismerten lassú nyomdai - úgynevezett - átfutás miatt cikkem megjelenése és az anyag gyűjtése, megírása között is eltelt legalább fél év) gazdag és változatos volt eseményekben, közművelődési sikerekben is. A Békési Élet 1974. évi 1. számában pedig Litauszky Tibor, a megyei művelődési központ igazgatója, valamint Sándor ]enőné, a szeghalmi művelődési központ igazgatója is közzétette véleményét cikkemmel kapcsolatban, mely számomra elsősorban azért volt jelentős, mert - mint kiderült - gondolatokat ébresztett, írásra ösztönzött gyakorló népművelőket, akik adott esetben ellenvéleményüket, de egyező véleményüket is nyíltan, és őszintén kifejtették. Illő tehát, hogy a vitára ingerlő, vagy legalábbis eszmecserére ingerlő cikk és a két hozzászólás után valamiféle összegzést is kapjon az olvasó, ez esetben elsősorban a közművelődés számos munkása, akik gyakorlati munkájuk mellett és krónikus időhiányuk ellenére is feltehetően alkalmat adnak önmaguknak arra, hogy figyelemmel kísérjék a szakma vitáit, állásfoglalásait, a szakmabeliek véleményét erről vagy arról, a közművelődés különböző kérdéseiről. Ugyanakkor az összegzés igénye és szükségessége mellett másfajta érzésem is támadt, amikor elhatároztam, hogy a T. Szerkesztőség által kért újabb cikket megírjam. Mégpedig az, hogy annak a hadakozásnak jó része, mely az 1973. évi 3. számban megjelent „Már nem a lehetetlennel csatázunk" címmel, nos, az ott elemzett problémák jórésze a múlté. Megoldódtak, nem problémák már, túlhaladt rajtuk az idő. Bizonyos azonban, hogy a véleményalkotásra mozdító cikk, és a két hozzászólás hozzájárult ahhoz, hogy a másfél évvel ezelőtti helyzetet rögzítő és boncoló írás legtöbb megemlített ellentmondása már nem az, és ez mindenképpen jó érzés, ez arra utal, hogy nemcsak érdemes, hanem kötelező elmondani véleményünket a közművelődés nehézségeiről is, az elismerésre méltó eredmények ellenére is. Mert ugyan túladhatunk-e úgy a hibákon, a torz dolgokon, a nem megfelelően alakuló-formálódó részletkérdéseken, ha nem beszélünk azokról? Közmondás is járja a struccról, aki homokba dugja a fejét, hogy ne lásson, ne halljon semmit - nos, a mi közművelődésünk nem ilyen strucc, és ha előfordult is valamikor, a dogmatizmus éveiben, hogy mást mondtunk, mint ami a valóság volt, ez ma már egyszerűen lehetetlen. 523.