Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kósa László: Néprajzi kutatások Békés megyében

ki a 18-19. századi megye néprajzi képe. A korábbi adatközlésekhez

2

3 sorozatnyi újabb, színvonalas publikáció kapcsolódik. A boszorkánypörökről egészen részletes ismereteink vannak.

2

4 Tanulmányok születtek a tanyarendszer első évszázadáról,

2

3 sőt olyan különleges témáról is, mint a járványokkal kapcsolatos népi gyógyászat

2

6 és a községi pecsétek néprajzi-ikonográfiai tanulságai.

2

7 Két kiemelkedő műről külön kell szólnunk. Az egyik Barabás Jenőé, aki úttörő módon tett kísérletet a 18. századi megye népéletének rekonstrukciójára.

28 Barabás kiadott forrásokból dolgozott. Az álatala rajzolt kép az újabb adatpublikációk, különösen a gazdag és ismeretlen néprajzi anyagot is közzétevő Békés megyei történeti olvasókönyv megjelenésével szükségszerűen pontosodik és változik.

2

9 A néprajzi cikkek és tanulmányok többsége azonban nem a megye régi vagy új határait tekinti vizsgálódása területi határának, hanem rendszerint kisebb egységet választ, egy-egy településhez kötődik. Ennek oka a már említett mozaikszerűségben kereshető. Békés megye néprajzilag heterogén táj. A közigazgatási határok és a népi kultúra jelenségeinek elterjedése különben még a nagymultú területi és etnikai egységek egymást fedése esetén is csak kivételesen esnek egybe. Békés népessége és határai pedig, akár a szomszédos, szintén kora Árpád-kori eredetű Csanádé, századok folyamán olyan sokat változtak, hogy erre gondolni sem lehet. Hasonló a helyzete a szomszédos dél-bihari tájnak is. S ennek nemcsak a török százötven éves uralma, majd annak következményei az oka, hanem a szilárdan meghatározó földrajzi tényezők hiánya is. Békésben nem telepedtek meg számottevő ideig szabadalmas népcsoportok, vagy kiváltságos katonaparasztok (mint pl. a kunok, hajdúk, székelyek) sem. Mindezek miatt a megye mai területén alig beszélhetünk a mai Magyarországi néprajzi szakirodalomban ismert értelemben néprajzi vagy etnikai csoportokról, illetőleg a történetileg jól meghatározható, a népi táj szemléletben élő néprajzi vidékekről. Kivételt csupán az egységesnek látszó szlovákság és a Sárrét képez. Ha az alábbiakban mégis valamelyest hasonló egységeket alakítunk ki, azt nem a néprajzi vagy etnikai csoportok minden áron való keresésének igényével tesszük. Ezek az egységek tanulmányunk munkahipotézisévX szolgálnak. Arra azonban igyekeztünk ügyelni, hogy a vizsgálódásra elkülönített megyerészek, a „mozaikok" azonos történeti-társadalmi fejlettséget, lehetőleg vallási és nemzetiségi homogenitást mutassanak. A kis tájegységek határai nem élesek. Területük egymásba folyik. Egy-egy helység hovatartozása gyakran vitatható, lehetséges, hogy némelyik két, általunk konstruált néprajzi egységhez is tartozik. A Körösök tengelye nagyjából két, földrajzi, történeti és néprajzi szempontból alapvetően eltérő jellezetességű nagytájra osztja a megyét. Az alacsonyabban fekvő, egykor többnyire vízjárta északi és keleti területek népessége alaprétegében átvészelte a török hódoltságot. Népi kultúráját és nyelvjárását erős szálak fűzik az Észak- és Közép-Tiszántúlhoz, illetőleg az Alföldet és Erdélyt elválasztó átmeneti tájakhoz. Nemzetiségileg és vallásilag homogén, a kevés románságot kivéve, magyar és református. A tengerszint felett magasabban fekvő, szárazabb déli és nyugati részek ezzel szemben teljesen elnéptelenedtek a törökellenes felszabadító háborúk korára. Lakosságuk pótlására szinte a korabeli ország minden részéből érkeztek telepesek. Magyarok elsősorban az északi- északnyugati alföldi vidékekről, valamint a Felföldről, illetőleg a Dunántúlról, majd Szegedről és környékéről. Velük párhuzamosan szlovákok, románok, szerbek és 478.