Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újkígyósi népballadák

Árpatarló, búzatarló de széles. Arra jár egy kis pacsirta, beszédes. Azt beszéli Vörös Annus anyjának, Hirtelen halála lesz a lányának. Vörös Annus felállott az asztagra, Egyenesen beleesett a dobba. Mire Annus azt kiáltja: Bözsi néni, vegyen ki, Ne hagyjon a gépnek összeroncsolni. Gépész uram, álljon meg a masina! Vörös Annus beleesett a dobba! Mire a gép véglegesen megállott, Vörös Annus piros vére mind elfolyt. Gyertek, lányok, tegyük fel a szekérre, Vigyük el a főorvos úr elébe. Főorvos úr elfordul, és azt mondja: Ennek csak a jóisten az orvosa. Gyertek, lányok, tegyük fel a szekérre, Vigyük el az édesanyja elébe. Nyisd ki, anyám, gyászba borult kapudat, Halva hozzuk egyetlen egy lányodat. Megkondult a fehérvári nagyharang, Húzza aztat tizenhárom bús galamb. Húznak rajta oly szomorú verseket, Vörös Annus anyja szíve megreped. Porzik már a fehérvári nagy utca, Vörös Annust most kísérik el rajta. Koporsóján búzavirág koszorú, Horváth Sándor megy utána szomorú. Horváth Sándor elmehetsz már a bálba, Nem találod Vörös Annust a sorba. Nem öleled vékony karcsú derekát, Nem csókolod halvány piros ajakát.