Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újkígyósi népballadák

Kocsisom, kocsisom, fogd be a lovadat, Eredj el az anyjáért, azért a betyárért. De ne úgy hívjad őt, mint lakodalmára, Elátkozott lányának gyászos sírporára. Amerre én járok, még a fák is sírnak, Gyenge ágairól levelek hullanak. Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem. Mert én elátkoztam egyetlen gyermekem. II. SZEGVÁRI ILONA (A szégyenbe esett lány) Szekerczés Andrásné Mengyán Judit, 42 éves, Üjkígyós, 1974. Elbeszélve Ó, lá-nyom, ó, lá-nyom, mi an-nak az o-ka, Hogy a te ru-hád-nak hosz-szabb a há-tul-ja? Ó, lányom, ó, lányom, mi annak az oka, Hogy a te ruhádnak hosszabb a hátulja. Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta, Verje meg az isten, aki elrontotta. Voltam a szabónál, szabó is jól szabta, Voltam a varrónál, varró is jól varrta. Hóhérok, hóhérok, vigyétek lányomat, Vigyétek lányomat, nyakló vágóhídra. Ó, kegyetlen anyám, csak egy órát adjál, Míg levelem írom Gyöngyvári úrfinak. Fecském, édes fecském, vidd el levelecském, Vidd el levelecském Gyöngyvári úrfinak. Ha ebéden éred, tedd az asztalára, Ha vacsorán éred, tedd a tányérjára. Ruháim, ruháim, szegről lehulljatok, Szegről lehulljatok, engem sirassatok. 459.