Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újkígyósi népballadák

ÚJKÍGYÓSI NÉPBALLADÁK krupa andrás Hiedelmek, mondák gyűjtése közben 1974 telén énekelték el ezeket a népballadákat az újkígyósi asszonyok. Most is közösségben hangzottak el - hímzőszakkörük összejövetelén - mint egykoron, amikor nem a gyűjtő kedvéért, hanem egymás szórakoztatására, az egyhangú kimerítő munka sivárságának és fáradtságának feloldása érdekében énekelték. A szakkörre mintegy 30-40 asszony jár, hímeznek, beszélgetnek, előadásokat hallgatnak, művelődnek - az egykori népi társas összejövetelek modern, korszerű rendezvénye, a gyűjtés kitűnő helye és eszköze.

1 Hiedelmi történetet a szakkör majd mindegyik részvevője tudott mondani, balladát csak néhányan, azok, akik gyereklány korukban még dolgoztak uradalmi földeken, mert ezek a napi kenyérkereső munkaalkalmak voltak a spontán, természetes, belső indítékból, szükségletből fakadó balladaéneklés végvárai. A balladát éneklők tehát egykori napszámos-, sommáslányok, akiknek már bizony nem egy ballada elénekléséhez a két szakköri összejövetel között hosszan kellett töprengeni, sőt az idősebb rokonok emlékezetét is igénybe venni, hogy az általuk egykor teljesnek ismert szöveget el tudják dalolni a magnetofon szalagjára. S talán csak a gyűjtő kedvéért nem is tették volna meg, ha asszonytársaik elismerő - biztató szavaiban, pillantásaiban nem sejlett volna fel a hajdani közös éneklés ifjító, varázslatosan szép képe. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a kis közösség a balladák éneklésekor és a hiedelmek elmondásakor ugyanúgy viselkedett, mint azokon a régi összejöveteleken, cuhéreken, közös munkákon, amelyek a szórakozás egyetlen módját jelentették. Üjkígyós eredetileg dohányos község, első telepesei Szegedről és környékéről érkeztek. Erre még emlékeznek néhányan, de amiként az öző szegedi tájszólás is „romlik", ugyanúgy sok magyar népcsoportbéli telepedett itt le, s rajtuk kívül találhatók szlovákok, románok is. A falu a grófi uradalom bénító karjaiban vergődött egészen a felszabadulásig, mert hiszen a határnak több mint kétharmadát gróf Wenckheimék bitorolták. A telepesek keveredése, az uradalom jelenléte, a sajátos termesztési kultúra nagymértékben befolyásolta a népi kultúrát, az életmódot, az utóbbi kettő feltételezte a csoportos munkavégzést, s ezáltal meghosszabbította a népi szóbeliség bizonyos műfajainak továbbélését. S úgy vélem, hogy az egykori uradalmakon dolgozó fiatalok daloló kedve és szokása a termelőszövetkezet megalakulása után is fennmaradt, mintegy az ötvenes évek közepéig, mert az adatközlők körében a fiatalabb korosztályból való is volt, aki közös mezőgazdasági munkán tanulta el lánytársaitól a balladákat. Tizenhat népballadát, balladás éneket teszünk közre. Mint írtuk, gyűjtőmun449.