Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Béla: Békés megye társadalmi, gazdasági helyzete és fejlődése az elmúlt 30 esztendőben (1944-1974)

valamint a téglagyárak és a cukorgyárak rekontsrukciójának folytatása; 1966-70 között az ipari beruházások összege 88 százalékkal emelkedett. A harmadik ötéves tervidőszak során a gazdasági építőmunka olyan szakaszához értünk, amikor az extenzív helyett az intenzív fejlesztés került előtérbe, a gyorsabb ütemű műszaki fejlődésnek, a belső piac igényének és kiegyensúlyozottságának, illetve a külkereskedelmi teljesítmény kedvezőbb növekedésének érdekében. Az MSZMP Központi Bizottsága kellő előkészítő munka után 1966 májusában határozatot hozott a gazdasági mechanizmus reformjára. Az új mechanizmus bevezetésének okai lényegében a következők voltak: Közgazdasági: a gazdasági növekedés korábbi fontos forrásai, tartalékai erősen kimerülőben voltak, s a gyors növekedés csakis a belső tartalékok intenzívebb feltárása, a műszaki fejlődés meggyorsítása révén lehetséges. Politikai: az életszínvonal gyorsabb emelésének biztosítása, azáltal is, hogy az jobban függjön a munka társadalmi hasznosságától, továbbá, csökkenteni a bürokratikus tendenciákat, a szocialista demokrácia további fejlődése mellett. A reform fő vonásai, címekben: - A népgazdasági tervezés és a piac szerves egységének biztosítása - A tervszerű központi irányítás javítása - A beruházási eszközök hatékonyabb felhasználása - Ésszerűbb és rugalmasabb árrendszer kialakítása - A vállalati önállóság és anyagi érdekeltség növelése - A nemzetközi munkamegosztás és a külkereskedelem fejlesztése - A termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezetek szerepének helye és jelentősége - A tanácsok gazdasági önállósága és hatáskörének bővítése A reform révén a népgazdaság tervszerű központi irányítása szervesen összekapcsolható a piac aktív szerepével. Az irányítás alapvetően gazdasági módszerekkel történik, tágabb teret adva a piacnak, a pénznek, a hitelnek, az áraknak és a jövedelmezőségnek. Megszűnt tehát a tervlebontásos módszer a gazdaságirányításban, különösen a „felaprózott" részekre tekintettel. Ez maga után vonta annak a követelményrendszernek az érvényesülését, hogy - a döntés azon a szinten történjen, ahol a legjobb az informáltság és legközvetlenebb az érdek; - az állami szintű döntés ritkább, de átfogóbb, jobban előkészített; - a vállalatok fokozottabban keressék a piaci igények jobb kielégítésének, a jövedelmezőbb gazdálkodásnak a lehetőségét; - az eladó és a vevő közötti piaci jellegű kapcsolatok révén növekedjék a termelés és a szükséglet egymásra hatása, legyen jobban összhangban a termelés összetétele a kereslet összetételével; - fejlődjön a dolgozók érdekeltsége, kezdeményezése a gazdasági folyamatokban. 407.