Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Béla: Békés megye társadalmi, gazdasági helyzete és fejlődése az elmúlt 30 esztendőben (1944-1974)

oszlása lényegesen megváltozott. 1962 tavaszán a megye összes területének 96,9 százaléka, szántóterületének pedig 97,4 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozott. Ezt a történelmi feladatot lényegében súlyosabb hibák nélkül sikerült elérni. A gyakorlat bebizonyította, hogy a szövetkezeti mozgalom fellendülésének bármiféle gazdasági vagy politikai nyomás helyett sokkal biztosabb alapja a politikai bizalom. Ezt igazolja az is, hogy Magyarországon, és benne megyénkben is, a termelőszövetkezeti mozgalom fellendülése viszonylag magas és emelkedő életszínvonal mellett következett be. Az állam a híressé vált 3004-es rendeletsorral jelentős hozzájárulást tett szakemberek átirányítása, az új termelőeszközök, a vetőmagakciók és a segítségnyújtás sok más módozata mellett az átszervezés idején (és ezt követően) hathatós vagyoni felhalmozást is lehetővé tett a termelőszövetkezetekben. Ezektől az évektől kezdve az ár- és adórendszeren keresztül elvont mezőgazdasági jövedelmek jelentékeny része kedvezmények, támogatások, hitelengedések stb.formájában visszatérült a mezőgazdaságba, és a felhalmozás vagy ügyvitel forrásává lett. A szocialista átszervezés éveiben csupán a szövetkezeti szektor beruházásai jelentékenyebbek voltak, mint a korábbi években az egész mezőgazdasági fejlesztésére eszközölt beruházások. A helyes szövetkezeti politika kedvező hatása megmutatkozott a termelés eredményeiben is. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelmével az átszervezés éveiben a „kettős feladat"-ot eredményesen teljesítette Békés megye termelőszövetkezeti tagsága. Az átszervezéssel egyidőben emelkedett a mezőgazdasági termelés és áruértékesítés volumene is. A mezőgazdaság teljes termelése 1959-61 évek átlagában országosan az előző három évhez viszonyítva 8,5 százalékkal, az állam által felvásárolt mezőgazdasági termékek összessége pedig 1958-hoz képest 1961-ben 12 százalékkal (Békés megyében 25 százalékkal) emelkedett. A felvásárlásban 1957-től bevezetett új módszerek eredményességét bizonyítja, hogy az értékesített termékek mennyisége búzából, vágóállatok és állati termékekből minden évben több volt, mint a kötelező beadás éveiben. Az átszervezés alatt a termelőszövetkezetek terméshozamai - a főbb növények tekintetében - túlszárnyalták az egyéni gazdaságokét és a mezőgazdaság egészét is. Az állatállomány hozamai, a gyors növekedés és az elhelyezési, gondozási, takarmányozási problémák ellenére, az átszervezés előtti évekhez viszonyítva lényegében nem csökkentek. Jelentősen gyarapodott az öntözött és talajjavított terület, valamint intenzívebbé vált a talajerőutánpótlás is. Alig több, mint egy évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a kisüzemi gazdálkodási formáról a megye mezőgazdasága áttérjen a fejlettebb szocialista tulajdonon alapuló nagyüzemi rendszerre. Ezt a fordulatot tekinthetjük a Viharsarokban a felszabadulást követő második évtized legalapvetőbb mezőgazdasági és társadalmi eredményének. Bár az állami gazdaságok mai területe már 1953-ban kialakult, korszerűsítésük csak 1957-ben indult meg, s ennek hatására erőteljesen fejlődtek. Fejlődésük e szakaszára a fokozatos koncentráció és általában a szervezési, technikai, technológiai értelemben vett gyors ütemű kibontakozás volt jellemző. 1962-ben Békés megyében a szántóterület 15,5 százalékán már mindössze csak 15 állami 404.