Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dankó Imre: Sarkad nagy fia: Veress Sándor
légióra is, amelyet a belső pártoskodás oszlatott fel, aztán a hatvanas évek eseményeit, illetve azoknak az emigrációra kifejtett hatását vázolja fel. Deák Ferenc 1861. évi felirata új viszonyokat teremtett, az 1865. évi — később ugyan meghiúsult — kiegyezés ugyancsak, az emigrációban is. Sokan hazajöttek, mások végleges megtelepedés miatt más helyekre távoztak. De új eszmék is jelentek meg a színen, amik ha csak kis mértékben is, de befolyásolták a keleti magyar emigráció életét. Idevonatkozóan nem közömbös idézni Veress Sándor találkozását a kommunizmussal és a szociáldemokráciával: „Az 1866. év vége felé találkoztam — írja — a dunai gőzhajók valamelyikén egy nagy olvasottságú, s a politikai viszonyokkal nagyon alaposan ismerős franczia utazóval, ki nagy bámulatomra kommunista volt. Nagy bámulatomra, mondom, mert eddigi előre-hátra utazgatásaim közben soha még emberrel nem találkoztam, ki ezt magáról bevallja. Ügy látszik, nagy gyakorlottsággal bírt ügye oltalmazásában, mert igazi meggyőződésemből jövő ellenérveléseimre mindig elegáns, kész czáfolattal bírt előállni, végre is úgy váltunk el, mint a vallás és politikai diszkussziók szoktak végződni: ő nem hódított meg engem, de én sem ingattam meg őt hitében." 3 5 Később szociáldemokratákkal is találkozott, akikről éles szemmel meglátta, hogy kevésbé radikálisak, mint a kommunisták. „Egy török mérnököt, majd egy pár németet találtam, kik, úgy látszik, nem egészen kommunisták, hanem tán szocziáldemokraták voltak" — írja. 3 6 Sem a szocializmust, sem a kommunizmust nem tudta megérteni. Ezeket az irányzatokat távolról sem ítélte el. Sőt, igyekezett megérteni őket, előítélet nélkül, jószándékkal közeledett feléjük. Hogy nem tudta elfogadni ezeket, az azon is múlt, hogy alig ismerte ezeket a mozgalmakat. Még az 1866. évi porosz—osztrák háborúról ír, amelyre Klapka egy újabb Magyar Légiót alakított, de aztán a háború vége a keleti magyar emigráció végét is jelentette. Zárszavában, az emigráció eredményeinek összefoglaló felsorolása után megállapítja, hogy a magyar keleti emigráció legnagyobb hasznot azzal tett, hogy „szabad eszméket terjesztett" s az élet számtalan apró mozzanatában, ami nálunk megszokott, mindenki által ismert, alkalmazott volt, Törökországban újat, sokszor forradalmit jelentett. Különösen jelentős volt ez a szolgálat a török által leigázott balkáni népekre vonatkozóan, akik saját függetlenségük kivívásához, nemzeti létük megerősítéséhez a keleti magyar emigrációtól felbecsülhetetlen értékű impulzust kaptak. Ebben a felbecsülhetetlen értékű impulzusban Veress Sándor élete és munkássága döntő jelentőségű és ezért méltó, hogy necsak mi, hanem a függetlenségüket kivívott balkáni népek is, de elsősorban a románok tisztelettel őrizzék meg emlékét. Befejezésül csak arra a közvetlen haszonra szeretnénk még rámutatni, amit Veress Sándor élete és munkássága, közelebbről írásos munkái, különösen pedig A magyar emigratio a Keleten című könyve ma jelent számunkra. Veress Sándor írásai kitűnő források. Számos olyan eseményt, eseménysorozatot, folyamatot- írt le, amiről máshonnan nincsen tudomásunk. Hasonlóképpen értékesek földrajzi, de különösen népéletbeli feljegyzései is. Ezek egyedülállóak a maguk nemében és példátlanul gazdag lelőhelyei a román, a török, az olasz, a francia, az angol és más népek népéletbeli sajátságainak megismeréséhez szükséges adatoknak. 40
