Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Battonya felszabadulása

„Kiegészítés a hadijelentéshez. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Illetékes katonai helyről közlik: A szeged-nagyváradi határszakaszon álló román erők mintegy két hét óta naponta megkísérelték a magyar területre való betörést. Csapataink ezeket a kísérleteket mind rendre visszaverték. E határszakasz biztosítására, s további nyugtalanítások megakadályozására szerdán délelőtt a magyar erők ellentámadásba mentek át s az Aradtól északnyugatra felvonult erőket szétverték. E biztosító hadműveletek során vonultak be csapataink szerdán 19 órakor Aradra. Az itt felvonuló ellenséges csapatrészek üldözése tovább tart. E harcok során személyes bátorságukkal különösen kitűntek Auerhammer József ezredes, egy lovascsoport parancsnoka és Vastag György ezredes, egy gépkocsizó lövészezred parancsnoka." * * * A „Népszabadság" i960, március 27-én indult ,,lgy kezdődött. . ." című, „Battonyától Szentgotthárdig a 18. szovjet harckocsihadtest nyomában" alcímű riportsorozatból: Kováts ezredes becsukja az ablakot, s leül. - Hja, százados úr, maguk ott a hadosztálynál nem tudhatják, mi ez a falu. Ez, kérem, egy bolsevista kígyófészek! Ezek itt fogják bevárni az oroszokat. Na persze, ha az orosz eljut idáig. A százados az asztali naptárra szegezi pillantását, nem felel. - Pedig mindent elkövettem. Nincs három hete, hogy kérésemre egy csendőrosztag fésülte át a falut. Tizenöt bolsevistagyanús férfit lefogtak. - Kémeket!? - csodálkozik a százados. - Ezek helybeliek. Tizenkilences vörösök. Szemtelen cselédek, ilyesmik. Azt hittem, ha ezt a gyökeret kitéptem, véget ér a bolsevista rémhírterjesztés. De mondom, ez kígyófészek, ebbe bele kéne taposni, de úgy istenigazában!" Elbeszélés A szuroksötét éjszakában csendőrök lopakodtak a némaságba burkolódzott házacskákhoz, minden oldalról elzárták a menekülés útját, és bezörgettek az ablakon. Az álmukból felvert polgárok mindent megértettek, mihelyt a petróleumlámpa gyér fényében megvillanni látták a kakastollakat. Összeszorított fogakkal nyitottak ajtót, s el sem olvasták a felmutatott elővezetési parancsot. A csendőrök most nem gorombáskodtak, mint máskor, most szelíden, majdnem emberségesen viselkedtek. Álltak és türelmesen vártak, amíg a letartóztatottak magukra hányják szegényes gúnyájukat és összepakolják a kis motyót. Nem noszogatták a szerencsétleneket, nem kiabáltak, nem vagdalóztak a puskatussal, s ha a háziak kérdéseket tettek fel, a vállukat vonogatták, s egyre csak ezt ismételgették: - Nem tudunk mi kérem semmiről, mi kérem csak a parancsot hajtjuk végre . .. 377.