Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Miről beszélnek a száz év előtti békéscsabai kisiskolások szépírási gyakorlatai?

jogaiba helyezett államnyelvre, a magyarra, hiszen ezt gyermekeik boldogulása okából megkívánták a szülők is, az iskola azonban ugyanakkor anyanyelvükön is oktatta tanulóit. Éspedig előbb tanulták a szlovák írás-olvasást s csak azután a magyart. Kitűnik ez pl. Schöner Miska 1862. évi irkájából, aki a tehén hasznosságáról diktálás után magyarul írva az „s" betűk fölé minduntalan felrakja a szlovák írásban használatos lágyító ékezetet, ilyenformán: „ .. . haszonvehetősége nagy és sokfíle ... Ha megellig, borjút ad, üszűtt pedig vagy bikát, mellyből herilis által tinó, asztán őkőr lehet." A gyermek előbb tanult meg szlovákul írni, ezért is bírt nehezen szabadulni a szlovák írásjelektől, melyeket önkéntelenül is belekevert magyar írásába is. Az idézett mondattöredékek azonban azt is elárulják, hogy a neve után ítélve német eredetű, de Békéscsabán szlovákká lett Schöner Miskának és társainak nem minden gond nélkül való feladatot jelentett a magyar nyelv és írás elsajátítása. Keményen kellett megdolgozniok a kétnyelvű műveltségért. Az iskola, melynek dolgozataival most foglalkozunk egyházi iskola volt, e szellemben nevelte tanulóit. Ez is kitűnik a szépírási gyakorlatok egyes mintamondataiból, melyek között gyakran találunk bibliai mondásokat, imádságokat és egyházi énekverseket. Pl.: „Isten rendíthetlen várunk, védelmünk és fegyverünk" (Luther közismert éneke). Vagy egy kedves szlovák ének a Tranosciusból: „Jezisi drahy pokládé, spasení mého základe". 2. sz- ábra: Magyar szépírás Bielik Jancsi 1864. évi irkájából 317.