Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dankó Imre: Sarkad nagy fia: Veress Sándor
Veress Sándor életének és munkásságának jelen ismertetése szervesen kapcsolódik a korábban apjáról, Veress Ferencről és apja utódjáról, Osváth Imréről írottakhoz. 1 0 Az ismertetésnek kettős célja van; először is pótolni kívánjuk vele a Tanulmányok Sarkad múltjából című kiadvány hiányosságát, másrészt új szempontok alapján, néhány újabb adat segítségével is, korunk igényei szem előtt tartásával kívánjuk bemutatni Veress Sándort és emlékét továbbadni. Veress Sándor, mint ahogy arról már volt szó, 1828. december 3-án született Sarkadon. Apja Veress Ferenc, sarkadi református lelkész volt. A kiváló apa. a művelt, haladó szellemű családi kör, a lehető legjobb indítást adta a fogékony gyermeknek az életre. Gondos iskolázás (elemi osztályok Sarkadon, latin iskola Békésen, főiskola Debrecenben) -alapján bizton lehetett remélni, hogy a nem mindennapi tehetségű gyermek sóikra viszi az életben. A reformkor eszmevilága vette körül mind családjában, mind az iskolában. Különös fogékonysága volt a gyakorlati élet és gyakorlatias tudományok iránt. Nagyon szerette a matematikát, sokat foglalkozott vele. Ennek aztán később is nagy hasznát vette. Legkedveseb tanárának Kerekes Ferencet, a debreceni kollégium híres matematika tanárát tartotta. Élete későbbi szakaszán is hálával szólt róla, azokról az „ajándékokról", amelyekkel elhalmozta, az életre ellátta. A messzeföldön híres orvos-pap apától korán megtanulta a nép szeretetét, a szegények, szenvedők segítését. Kora sökszor utópista, sokszor romantikus népisége helyett a népek kölcsönös megbecsülésén, tiszteletén alapuló realitás nála életcéllá, mindent meghatározó eszmei tartalommá vált, aminek gyakorlati megvalósítására következetesen és rendíthetetlenül törekedett. Amikor az 1848. évi események következtében a debreceni kollégium — ahol Veress Sándor jogi tanulmányokat folytatott — bezárta kapuit, Veress Sándor Szilágysomlyóra ment, az akkori Kraszna megyei alispán két fia mellé házitanítónak. De nem volt maradása. Ö maga is a nemzeti ügy szolgálatába kívánt állni, de apja is ott kívánta látni. Ismert dolog, hogy Veress Ferenc Sándor és Ferenc nevű fiait maga vitte a honvédtáborba. Veress Sándor először Dobozy huszár (önkéntes) lett és mint ilyen, Erdélybe ment "Urbán ellen. Nem volt kiképezve, a katonaság sem volt a kenyere, mégis mindvégig kitartott és a tőle telhető legtöbbet, legjobbat tette meg a szabadság, a haladás ügye érdekében. A kolozsvári vereség, a csúcsai ütközet után, amikből ő maga is futásban keresett menedéket, átlépett a bihari 27. zászlóaljba rendes honvédnek. Itt találta meg igazán magát, a nép egyszerű gyermekei között. Különösen azután, hogy Bem átvette a parancsnokságot. Bem alatt végigharoolta a nehézségekkel, de annyi felemelő mozzanattal is teli téli hadjáratot. Közben edzett katonává, rettenthetetlen harcossá edződött. A ranglistán gyorsan emelkedett, hamarosan hadnagy lett. Egyéni bátorságának, ügyességének is több szép példáját adta, különösen azokban a harcokban, amelyekkel a 27. zászlóalj 1849. májusában Puchnert kiszorította az országból és meghiúsította Temesvár felmentését. Ezután csapata a Bánság déli részén maradt, Orsován és környékén végzett biztosító szolgálatot. Az összeomláskor, 1849. augusztus 23-án, a mehádiai csatavesztés után, csapatával együtt átlépte a határt és Vercserova nevű olténiai falunál a török hadsereg előtt ő is letette a fegyvert. Itt 30
