Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Dankó Imre: Békési szoba-enteriőr kiállítás

Békési szoba-enteriőr kiállítás a békési Jantyik Mátyás Múzeumban dankóimre 1973. június 3-án érdekes kiállítás nyílt a békési múzeumban. A gazdag anyagú, több figyelmet érdemlő múzeum - amely kevéssel ezelőtt jutott végre megfelelő, fejlődését is biztosító körülmények közé - egyik kiállítási helyiségében „hagyományos" békési paraszt-polgár szobát rendezett be Tábori György, a múzeum etnográfus igazgatója. A kiállítás azért érdekes, mert egy építészetileg alkalmas, stílusában, arányaiban megfelelő helyiségben került megrendezésre, anélkül azonban, hogy „szabadtéri néprajzi múzeum" lenne. A kiállítás annak ellenére, hogy mind tárgyban, mind elhelyezésben a legpontosabban követi a századfordulót követő évek békési parasztpolgár szobájának berendezését, funkcionális tényezőit, nem skanzen-szerű bemutatás, hanem valóságos múzeumi kiállítás. Ez abban a látszólag jelentéktelen körülményben is kifejezésre jut, hogy a háznak csak egyetlen helyisége, a szoba került kiállításra. A hozzá tartó, vele szerves egészet alkotó más helyiségek (például pitvar-konyha, kamra) már nem. A kiállításnak ez az elkülönítő és ezzel kiemelő módszere könnyen érthetővé tette, hogy századunk elején a békési paraszt-polgár ház legfontosabb része a szoba volt. Ennek a helységnek volt a legösszetettebb a funkciója; életében a család minden tagjának része volt. Nem úgy, mint például a konyháéban, amely szinte kizárólag csak a nők, a női munka számára létezett. Hasonlóképpen korlátozottabb volt a háromosztatú ház harmadik helyiségének, a kamrának is a szerepe, bár benne majd egyformán volt érdekelt mind a család női, mind pedig férfi „tagsága". A kamra életében inkább a használat időbeni vonatkozásaiban, a használat egyoldalúságában (Békésen kizárólag tárolásra szolgált) jelentkezett a hátrány a szoba komplexicitásával szemben. Ugyanakkor, amikor a konyha és a kamra funkciói egyoldalúbbak voltak, használatuk a család tagjainak nemétől, életkorától (a gyerekek például nem „használták" a kamrákat; a konyhában is legfeljebb felügyelettel tartózkodtak) függött, a szoba, az egész család nemtől és életkortól független egészének helye, mondhatni élettere volt. Hangsúlyozni kell itt, hogy egy szobáról van szó, a házról, a gazdaságitársadalmi és kulturális fejlődés olyan fokán álló közösség házának voltaképpeni lakóhelyiségéről, amely már régen eljutott a háromosztatúvá fejlődésen keresztül a maga sajátos, összetett feladatainak egységben való megoldásáig. A háromosztatúság három összetevőjének a századfordulókor Békésen már nemcsak kialakult, hanem általánossá is vált, sőt hagyományossá is lett az egymástól eltérő funkciója. A kiállítás nagy jelentősége éppen az, hogy ezt a ház különböző helyiségeinek munkamegoszláson alapuló különbözőségét, a funkciók differenciáltságát messzemenően érzékelteti. A nagy körültekintéssel, gondossággal megtervezett és kivitelezett enteriőr jóllehet a békési házból csak egyetlen helyiséget mutat be, de az 283