Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Szelesi Zoltán: Papp György tárlata Békéscsabán

Papp György tárlata Békéscsabán szelesi zoltán Örömmel tapasztalhatjuk, hogy Békés és Csongrád megye, illetve Békéscsaba és Szeged képzőművészeti kapcsolata az évek során egyre szorosabbá válik. Ebben nemcsak a minden tavasszal sorrakerülő, Tornyai János Múzeumban megrendezett Délalföldi Tárlatok, a Móra Ferenc Múzeumban létrehozott Szegedi Nyári Tárlatok, valamint az októberi Vásárhelyi öszi Tárlatoknak van nagy szerepük. De velük együtt jelentősek az immár XVI. alkalommal kapuit nyitó békéscsabai Alföldi Tárlatoknak is, melyek évenként április 4-e tiszteletére kerülnek bemutatásra. Ugyanis ezeken a kollektív rendezvényeken Békés és Csongrád megye, illetve Békéscsaba és Szeged legkiválóbb művészeinek alkotásait láthatjuk együtt. A városközi művészeti élet eredményeinek kölcsönös megbecsülését tükrözik a szóbanforgó kiállítások díjainak odaítélései. Az idei békéscsabai Alföldi Tárlat rendezőbizottsága, egy szegedi szobrászművész, Tóth Sándor itt szereplő plasztikai alkotásait érdemesítette Munkácsy-emlékéremmel való kitüntetésre. Dél-alföldi tájegységünk gazdag természeti arculata és társadalmi karaktere, nemcsak a nagylétszámú csoportos kiállításokon jut kifejezésre, de a mindinkább szaporodó egyéni tárlatokon is. Hogy idei példát hozzunk fel, ilyen volt Koszta Rozália Gyulán élő festőművész tavaszi önálló szegedi szereplése, és ilyen az ő csere-partnereként tekinthető, Szegeden működő Papp György grafikusművész, mostani, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban való kiállításának bemutatása is. Papp itteni jelentkezését már eleve széppé teszi, hogy békéscsabai születésű. így egy kicsit úgy tér ő most ide vissza, mint a szülői háztól rég elkerült fiú, hogy vándorlásairól, küzdelmeiről, művészi munkásságának eddigi eredményeiről beszámoljon, illetve alkotásait szülővárosának közönsége elé tárja. Űgy véljük Papp György fogadtatását az innen elszármazó művészeknek kijáró szeretet és tevékenységük iránti érdeklődés fogja kísérni. Hiszen, ha nem így lenne, úgy a Munkácsy Múzeum igazgatósága eltekintett volna az ő meghívásától. * Szeged képzőművészetében a festészettel és a szobrászattal együtt a grafika fejlődése is figyelemre méltó. Ami a hagyományokat illeti, elég, ha két mesterre hivatkozunk. Elsősorban Buday Györgyre, a Londonban élő európai hírű fametszőre, és egykori neves művésztársára, a mártírként elhúnyt Vadász Endrére, akik a harmincas évek végén Szeged grafikus-kultúráját megalapozták. Az ő körükből indult ki Kopasz Márta és a most Pesten működő Bordás Ferenc, akik Vinkler Lászlóval és Vincze Andrással, e két szegedi művésszel, mintegy átívelő hidjai lettek a régebbi és mai helyi grafikusművészetnek. A fiatalabb korosztályú, grafikával is foglalkozó szegedi 279