Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Losonczi Miklós: Lakatos József békéscsabai kiállítása

Lakatos József békéscsabai kiállítása losonczi miklós A mondás igaz, s Lakatos József művészetére különösen vonatkozik: „A szín olyan hang, melyet szemünkkel hallunk". E látszólagos anakronizmus arra utal, hogy az igazi festmény minden érzékszervünkre hat. Lakatos József szürkében villódzó csekei fejfáit, barna kerítéseit tapintjuk, nemcsak nézzük, - az ő színei öt érzékszervre hangszereltek, olyan hevesen élnek. A fehér-fekete csoportok drámai küzdelmet vívnak egymással a „Lidérc"-ben, - másutt monochron méltóság uralkodik (Hajdúböszörményi kapu). Ritka, hogy négy-öt szín társul egymáshoz, de ha találkoznak, akkor szabolcsi „Udvar"-t testesítenek. A képek plasztikai ereje olyan erős, hogy az ember úgy érzi; faragták e színes tömböket, - a felület síklapja többszörösen is térérzetet kelt. Lakatos József életeleme a vándorlás. Több ez utazásnál; életforma, az alkotás nyugtalan, termő közege. íme a váltások sorozata: 1938-ban született Sárváron, az egri pedagógaiai főiskolán Jakuba János tanítványa volt. Megfordult az országban szinte mindenütt, - képforrásra bukkant Párizsban, Üzbegisztánban. Önálló kiállítása volt Győrött, Kapuváron, Szombathelyen, Budapesten, Nyíregyházán, s most legutóbb Békéscsabán. A hazai táj festészetének enciklopédiája. Mosonmagyaróvár konyhasarokkal ajándékozta, Siófok strandnyüzsgéssel, - Eger gömbfákat, Káinok kompot, Hollókő rogygyant házakat, Ásványráró lélekindázást jelző gyökereket helyezett tarsolyába, mert egyszerre keresi tájak, sorsok lassan homályba vesző s ezért tovább el nem napolható üzeneteit. Mindenütt ismerős. Elmondhatja Vas megyéről, Szabolcsról Radnóti szavait: „nevét is, virágát is tudom". A bakonyi szurdék sárgászöld ívhorpadásokkal jelentkezik festészetének, a sopronhorpácsi templomfal előtt veszteglő fekete asszony ugyanúgy életérzést sugall, mint a „Régi temető" árnyai. Eszmeileg is drámaian ellenpontozott művészete. A borúlátást hordozó „Lidérc" végkifejlete a tulipános hevületű „Életfa", - mindkettő dunántúli emlék. Sárvári boltív, hollókői ház, albertirsai kopjafa, ásványrárói gyökér jelentkezik képi szolgálatra, - s Lakatos József türelmetlen udvariassággal valamennyi vendégét fogadja művészetében. Ilyen festői poggyásszal érkezett 1971-ben Szabolcs-Szatmárba. Itt is nagy emblémák fogadták, - a túristvándi vízimalom, a tarpai „Udvar", a böszörményi kapufélfák, s mindenek előtt a szatmárcsekei temető ázsiai eredetű fejfái. Űgy alakította ezen idő és emberjelző tárgyakat képekké, hogy velük és általuk nemcsak hagyományokat rögzített, hanem népsorsot, közösségkaraktert és az élet nagy folyamatát fedezte fel önmagának és korunk emberének, ösi csöndben hevernek boronák, ekék, borprések, nyomórudak a fészerekben, - remekművek nyersanyaga várja a Gazdát. 277