Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csipes Antal: A gyulai várbirtok XVI. századi gazdálkodása
későbbiekben jelentősen romlott. Ez nemcsak a török terjeszkedéssel magyarázható, hanem azzal is, hogy azokat a kereskedelmi lehetőségeket, amelyek a Gyula mezőváros lakói közül a megélhetés céljából foglalkozásszerűen árucikkekkel utazgatok mindennemű portékájuk után jelentős vámmentességben részesülők 2 7 és a környék parasztjai között virultak, később a földesurak sajátították ki. A paraszti árutermelés - amely a XV. század második felében még sokkal jelentősebbnek mondható a földesúrinál -, piacát a városi polgárság jelentette. Ezeket a piaci-kereskedelmi lehetőségeket a XVI. század földesurai igyekeztek minél nagyobb mértékben kihasználni, elhódítva eközben a parasztoktól a bor, a gabona, a marha legfontosabb piacait, egyidejűleg a feudális jellegű terményjáradék fokozásával - innen származott az áru nagy része -, nagymértékben lecsökkentve a parasztok értékesítésre szánt árukészletét. A földesúri gazdálkodásunk - jellegében - ebben a fázisában az angol fejlődéshez hasonlít, mert Magyarországon is megtalálható már csírájában az árutermelő-kereskedő főúr típusa. Földesúri árutermelés és kereskedelem A török terjeszkedés előtt a kereskedelmi lehetőségek csábítása olyan erőteljesnek mutatkozott, hogy a földesurak minden eszközzel az árukészletek növelésére törekedtek. Mivel a majorsági gazdálkodás korlátlan fejlesztésére nem nyílott lehetőség, a földesúr magánkezelésbe levő földjei jóval kevesebbet termettek annál, amennyit értékesíteni lehetett volna. Ebben a helyzetben nagymértékben megnövekedett a terményjáradék (munera, muneralia, victualia) szerepe, amelynek fokozását vidékenként eltérő módon biztosították. A gyulai várbirtokon - másutt is ez volt a gyakoribb -, ezt a kilenced kiterjesztése útján érték el. A korábban pénzben megváltható, vagy meghatározott mennyiségű gabonaszolgáltatást (akó-, vagy köbölgabona) a kilenceddel cserélték fel, a gabonanóna mind gyorsabban, még a borkilencednél is szélesebben terjedt. E folyamat eredményeképpen a gyulai várbirtokon az 1550-es évek végén minden falu, mindenfajta termesztett gabonából kilencedet volt köteles adni: tehát búzából, árpából, zabból és kölesből. 28 Ennek jelentőségét az alábbi adatok segítségével próbáljuk meg érzékeltetni: a gyulai uradalom 1519-ben gabonakereskedelemből 225 forintot vett be, ez az eladott gabona kizárólag kilencedből származott. 2 9 (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a majorságban ekkor nem termeltek gabonát, de azt abban az időben még a vár szükségleteire fordították, ennek felel meg egyébként Brandenburgi Györgynek már idézett utasítása is.) 1557-ben azonban a gabonakereskedelemből 2808 forint a haszon, ami az 1519-i eredmény tizenháromszorosát jelenti. Ez az összeg azonban már mindenféle számbajöhető forrásból, tehát majorsági földművelésből, kilencedekből és malomjövedelmekből származó gabona eladásából folyt be. 3 0 A pénzjövedelem minden eszközzel való fokozása néha odáig fajult, hogy a kilenced fejében beszedett gabonát a földesúr saját szegénysorsú jobbágyainak adta el. 3 1 Itt kell megjegyeznünk, hogy a földesúr a várbirtok kereskedelmi tevékenysége során a majorságokra a bor- és marhakereskedelemtől eltérően csak a gabonakereskedelem szempontjából számíthatott. Szarvasmarhából az eladásra szánt állatokat nem lehetett kilencedből vagy más járadékféleségekből biztosítani, hiszen ezen a vidéken a jobbágyok ebből az állatból nem tartottak tizedelhető 232
