Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csipes Antal: A gyulai várbirtok XVI. századi gazdálkodása

utal Brandenburgi György 1520-ban a gyulai vár udvarbírájának kiadott utasítása is: „ ... az új udvarbíró fokozott figyelmet fordítson a szántóművelésre és az eddiginél több vetést rendeljen el. . ., a majorságot javítsa meg, biztosítsa a földművelést és az állattenyésztést, hogy ne kelljen minduntalan készpénzért vásárolni . . ., a várban mindig legyen esztendőre elegendő élelmiszer."

1'

1 Általánosan megfigyelhető, hogy az első allódiumokat a várak közelében szervezték meg.

1

0 így történt ez Gyulán is, ahol a vár környékén fekvő majorság létére utal a vár 1525. február 2-án kelt úrbáriuma is.

lf

i A majorságokon folyó gazdálkodás az ott végzett munkanemek jellegét tekintve eléggé ellentmondásos. Bizonyos típusú munkák elvégzésére állandó munkásokat alkalmaztak - majorosok, juhászok, tehénpásztorok

1

7 -, akik munkájukért fizetést kaptak, s ez arra utal, hogy a mezőgazdasági bérmunka első, kezdetleges formái már léteztek. A majorság fejlődése azonban mégsem az ilyen jellegű munka terjedését segítette, ellenkezőleg, a feudális járadék egyik naturális formájának, a munkajáradéknak fokozódásához vezetett. A gyulai vár 1525. február 2-i úrbáriumában az allódiumon elvégzendő munkaféleségcket még pontosan körülhatárolták, de néhány évtized múlva a robotot szinte korlátlanul kiterjesztették. 1559-ben és 1561-ben a jobbágyok már „minden munkára kötelesek, szántani, vetni és egyéb szolgálatokat ellátni tartoznak."

1

8 Ez a változás nagyjából megfelelt az országos viszonyoknak. Az 1514. évi megtorló cikkelyekben még csak heti egynapos a robotkötelezettség és jónéhány évig ez is kihasználatlanul maradt. Megváltozott azonban a helyzet a század derekára: 1548-ban a robotkötelezettséget ötféle majorsági munkában szabta meg a törvény (szántás, vetés, szénakaszálás, aratás és fuvarozás). A robotmunka sokoldalú kihasználását Gyulán már 1525-ben megfigyelhetjük. A már idézett úrbárium szerint a vár körüli négy kis falu (Szélhalom, Turgony, Izsák, Félszer) lakosai sokféle szolgálatot tartoztak a vár, illetve az aliódium számára teljesíteni: széna- és szalmakazlakat rakni, az allódiumon levő terményeket, búzát, árpát, őszi búzát a várhoz, majd a malomhoz, onnan vissza a várba szállítani. Tartoztak továbbá az allódiumon levő lakásokat és istállókat karbantartani (agyaggal vagy földdel befalazni), valamint a vár, az allódium és egyes kertek körül kerítéseket csinálni. Felmerülhet a gyanú, hogy e négy falu lakosai nem majorosok voltak-e, akik a fenti munkákat, az „allodiator" status keretébe tartozó kötelezettségek értelmében végezték? Ezt azonban valószínűtlenné teszi az, hogy az urbárium szerint a fenti munkák egy részét pénzben megválthatták, ugyanakkor szó sem esik arról, hogy ezek az emberek munkájukért bért kaptak volna.

1" A rendelkezésre álló adataink szerint a gyulai várbirtok aliódiumain a bérmunka egyébként is csak nagyon kis mértékben fordult elő, igaz, hogy ebben az időben ennek puszta előfordulása is nagyon haladó vonásnak számít. Az említett urbárium adatai szerint a gyulai zsellérek tartoztak az uradalomban levő terményeket kicsépelni, ezért a munkáért a kicsépelt gabona tizedrészét kapták bér fejében.

2

0 A kétféle jellegű munka pontos megoszlását egyébként nehéz meghatározni, mivel a bérmunka és a robot számos átmeneti formában kapcsolódott össze. Előfordult, hogy ugyanazon jobbágyok egyes munkafajtákat ingyen, másokat fizetésért teljesítettek, helyenként magáért a kényszerűen előírt robotért, másutt csak a kiszabott roboton felüli munkatöbbletért előírt összegű pénzbeni vagy természetbeni munkabért kaptak. Ez figyelhető meg az előzőekben közölt adatunk alapján Gyulán is, hiszen az úrbárium az allódiális gabonatermés kicséplését robotban - tehát kötelezően - kívánta meg Gyula város zsel230