Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csipes Antal: A gyulai várbirtok XVI. századi gazdálkodása
A gyulai várbirtok XVI. századi gazdálkodása csipes antal A jelenlegi Békés megye területének XVI. századi története csaknem teljesen azonos a gyulai várbirtok e korszakbeli történetével. Ezért a gyulai vár és a hozzátartozó terület középkori története - Békés megye története gyanánt - eseménytörténeti, politikai, az uralkodó osztály társadalmi és gazdasági viszonyai szempontjából is eléggé alaposan feldolgozottnak tekinthető. Jelen dolgozatunk célja e terület XVI. századi gazdaságtörténete egyes, eddig még nem vizsgált kérdéseinek vizsgálata, elsősorban abból a szempontból, hogy megfigyelhetők-e, s ha igen, milyen mértékben tapinthatók ki a váruradalom gazdálkodásában a kapitalizálódás csírájára utaló, a bérmunka kezdetleges formáit felhasználó árutermelés, illetve a fokozott pénzbeli haszonra törekvő földesúri kereskedelem elemi jegyei. Ez a jelenség a XVI. századi Magyarországon az egymástól különböző földrajzi adottságok miatt általában kétféle tendenciában jelentkezett: vagy a nemesi birtok tért át a fejlettebb szintű, de robotmunkát még nagymértékben igénybevevő árutermelő gazdálkodásra, ami a majorságok fejlődését vonta maga után; vagy az egyes parasztgazdaságok váltak árutermelővé, ami a feudális járadékok sokféleségének rovására a pénzjáradék növekedését eredményezte.' Bár a két tendencia ellentétes vonásokat mutat, nemegyszer megfigyelhető közöttük egyféle sajátos kompromisszum: az árutermelés útját kereső parasztgazdaságok terményfeleslegét a földesúr feudális eszközökkel kisajátítja, hogy ezáltal kereskedelmi tevékenységéhez minél több árumennyiséget biztosítson. Mint a következőkben látni fogjuk, ez volt a jellemző a gyulai váruradalom gazdasági életére is. Ennek a területnek a gazdasági fejlődésére már a XVI. század első negyedétől negatív hatással volt a török veszély, amelynek eredményeként éppen a politikai élet zavartalanságát igénylő fejlettebb termelési módszerek erőteljes fejlődése maradt el. Ezen túlmenően a mohácsi csata utáni időszakban a két király viszálya, majd az 1540-es évektől kezdődően a török terjeszkedés a várbirtok termelőerőinek nagymérvű pusztulását is okozta. Mivel a fentiek miatt megnőtt a vár katonai jelentősége, ez fokozott jelentőséget biztosított neki az uradalom gazdasági életében is. Az uradalomnak tulajdonképpen a vár lett a gazdasági központja, itt lettek berendezve a gazdálkodáshoz szükséges létesítmények: gabonatároló helyek, pincék stb. is. Míg ebből következően a királyi várakban gyakran a vár kapitánya lett egyben a birtok tiszttartója (praefectus), a várőrség élelmezési biztosa és az uradalom udvarbírája (provisor) is, 2 Gyulán, legalábbis 15 52-től kezdve a katonai és politikai ügyekkel foglalkozó várkapitány és a gazdálkodást irányító udvarbíró tisztsége teljesen elkülönült. 3 228
