Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruchió Gábor: A tanulók túlterhelésének csökkentése a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban és Szakközépiskolában

A tanulók túlterhelésének csökkentése a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban és Szakközépiskolában kruchió gábor Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. június 15-i határozata - széleskörű előkészítés és helyzetelemzés után - egyik központi és kiemelt fontosságú feladatként jelölte meg a tanulói túlterhelés csökkentését. Ennek végrehajtása érdekében a Művelődésügyi Minisztérium 1973. szeptember i-től új rendelkezéseket léptetett életbe mind a gimnáziumi, mind a szakközépiskolai oktatás területén. E fontos utasítások részben óratervi módosításokkal, részben tantervi könnyítésekkel igyekeztek az indokolatlan túlterhelést mérsékelni. Ugyanezt a célt szolgálja az a módszertani elvárás is, amely „tanítsunk meg minél többet az iskolában, a tanítási órán" alakban fogalmazható meg. Hogyan valósultak, illetve valósulnak meg ezek a gyakorlatban? Csökkent-e tanulóink terhelése? Nem lépnck-c fel ezek következményeként újabb problémák nevelőmunkánk során? Mindannyian tisztában voltunk e kérdések fontosságával, épp ezért döntött tantestületünk úgy, hogy az első félévi nevelési értekezlet ezek elemzésével, megvalósulási helyzetének vizsgálatával foglalkozzék. Az óratervi könnyítések egyszerűen ellenőrizhetők, csupán tanulóink órarendjét kell összehasonlítanunk az érvényben levő utasításokkal. A tantervi könnyítéseket célzó rendelkezések megvalósításánál (tananyagcsökkentés, vagy elterjedt rövidítésével TACS) már valamelyest nehezebb a helyzet, de még mindig lehetséges. A tanmenetek, a tanulók füzetei, a tanulószobai munka figyelemmel kísérése, az óralátogatások tapasztalatai mind adnak ilyen irányú információt. Ezek megszerzéséhez azonban igen sok időre van szükség és még úgy sem biztos, hogy az egyes esetekben észlelt tapasztalatok általánosságban igazak. A módszertani elvárás, a munkáltató óra szélesebb alkalmazása hasonlóan ellenőrizhető, de arra is vonatkozik az előzőekben említett eléggé nagyfokú bizonytalansági tényező. Mindezekhez hozzájárul még az, hogy az eddigiek egyoldalú megközelítést jelentenek a tanár, az igazgató, a szakfelügyelő felől. Helytelen lett volna csak innen vizsgálni a tanulói túlterhelést. Legalább ilyen fontos a másik pólus, a tanuló oldaláról is megnéznünk e kérdést. Már csak azért is, mert elsősorban őrá, a gyermekre vonatkozik a határozat e pontja, az ő egyenesebb, töretlenebb és egészségesebb fejlődése érdekében született. Hogyan látja a tanuló? Történt-e valamilyen változás, csökkent-e túlterhelése szeptember óta? A kérdés eldöntése érdekében kétféle vizsgálódást végeztünk tanulóink közöct a tanév olyan időszakában, amikor a már beindult iskolai munka minden különösebb zavaró hatás nélkül, átlagos keretek között folyt. 202