Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

nevelés által „a népvarázsló dús s a nyomorú pórnép emberiségre javul", erős moralizáló tendenciával akartan nevelnek is. így lesz a kor költészete több, mint puszta szórakoztatás; intellektuális és filozofikus gondolatok tárháza, amelyen az oktató didakticista és a nevelő moralista íz uralkodik el. Benne gyökerezik minden későbbi nemes eszme, benne csírázik minden fontos modern, szocialisztikus, demokrata törekvés, benne formálódik a modern közéletiség, vele indul az esztétikai irodalom, a költőiművészi tudatosság. Dicséret illeti tehát a reméljük sorozatot indító Tankönyvkiadót és a szerkesztő tanárt, hogy irodalmunk Atlantiszához, a magyar felvilágosodás irodalmához irányították a rendszerező munkát vállaló tanulókat. A fentebb elmondottakból úgyanis az is világos, hogy gondolatgyűjtemények összeállítására, korra és íróra egyaránt jellemző velős mondások összegyűjtésére, egyszóval breviáriumok szerkesztésére akarva-akaratlanul sem találhattak volna alkalmasabb költőket és életműveket, mint akiket és amiket a felvilágosodás kora kinál. Annál is inkább indokolt ez, mivel a tantervi követelmények bősége olyan óriási lépésekre kényszeríti az irodalom tanárait, hogy egyszerűen nincs kellő idejük arra, hogy óráikon a felvilágosodás roppant színes korszakát, vagy annak jelentősebb képviselőit szerepüknek megfelelő mértékben elemezni tudják. Ezeknek a hiánya pedig érthetően későbbi irodalmunk helyes értékelését és a történelmi és művészi folyamat tiszta érzékelését nehezíti meg. A „Boldog, ki fákat ültet" olyan jobb sorsra érdemes költő egyéniségének a megértését segíti elő, akit a középiskolai oktatásnak az idővel folytatott könyörtelen és kényszerű versenyfutása szinte egykönyvűvé — a Ludas Matyi írójává tett és degradált. Azt, hogy ennél jóval több, hogy benne, a külföldet ismerő, humanista felvilágosult költőben szinte a reformkort közvetlenül megelőző időszak minden eszméje fészket vert, azt már Julow Viktor tanulmánya (megjelent a Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar Klaszikusok sorozatában közzé tett Fazekas Mihály összes művei bevezetőjeként) is világosan igazolta. Ezt teszi ez a kis kötet is, amely okosan forgatva, az 1800-as évek első két évtizedének s vele a reformkor világának pontosabb megismerését segíti elő. Tíz fejezetre osztva kapunk éles képet belőle a költő legfontosabb eszméiről: a hazaszeretetről, az ember rendeltetéséről, a szellemi és fizikai munka megbecsüléséről, az értelem szépségéről, a szerelemről, a barátságról, a természet panteista szeretetéről, az emberi életet irányító erkölcsi normákról, saját kora társadalmi bajairól, költészete ars poétikájáról. Mellettük még a Ludas Matyi első levonása (vajon szükséges-e, mikor az általános iskolai és a gimnáziumi tananyagnak is integráns része?) és a költőnek a kötet jegyzeteit összeállító és előszavát író Szilágyi Ferenc által a prágai Egyetemi Könyvtár Kubelik (Széli) gyűjteményében 1970-ben felfedezett verse kapott helyet. Bizonyos, hogy a kötet tervezői más csoportosítást is adhattak volna a Fazekas breviáriumnak. S ha hiányoljuk is az egészséges lokálpatriotizmus külön fejezetben való dokumentációját, a debreceni nyelvszemlélet ortológus védelmét Kazinczy neológus nézetei és újításai ellenében, vagy a költőnek az elmúlással, a halállal kapcsolatos vélekedését, a kis kötetet mégis nagy nyereségnek tartjuk. Ahhoz azonban, hogy azok kezébe is eljusson, akik elsősorban szükségelik, tehát a tanulóifjúsághoz, a 2500 példány (ennyiben jelent meg) elenyészően kevés. Különösen ha arra is számítunk, hogy a későbbi generációknak is juttatnunk kellene belőle. Amikor a legtisztább szeretettel köszöntjük az értékes és hézagpótló kötetet, mindössze két kisebb észrevételt szeretnénk tenni még. Az egyik: merjünk jobban bízni a tanulók nyelvi kultúrájában és érzékében. Bizonyos, hogy a 15-17 évesek (nekik készült a kötet) más szójegyzéket igényelnek, mint a felnőttek. Az tehát, hogy részletezőbb és gazdagabb a fejezetekhez kapcsolt értelmező szótári rész, mint a Julow-féle 1955-ös kiadásé, indokolt. Ugyanakkor azonban számos olyan szó és kifejezés található benne, amelynek jelentése a régi irodalom nyelvébe már belekóstolt tanulók előtt tiszta és világos (meghódulni, háládatos, törek, ikrás, rác, szaporább, sikeretlen, döghalál, zúzmarás, furuglya, posta, képzelt stb.), vagy amelynek értelmezését a képszerű irodalmi nyelvi közeg egyértelművé teszi (hív társa, tátos, feltáskásodik, lagzi, fene, elcsenevészik, szíveket, bátorságban, elredvesedett stb.) Az érzelmi-hangulati elemeket tömörítő művészi közeg nyelvi 167