Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - SZEMLE

fokozatos megnyirbálására, másfelől viszont a korszerűbb igazgatás elősegítésére törekedett. Az ennek jegyében készült 1873-as bátor reformterv természetes megyehatárokat és a forgalmi-gazdasági adottságok alapján kijelölt megyeszékhelyeket kívánt. Ebben szerepelt többek között Csanád megye megszüntetése, s ez adott biztatást az 1873ban felmerült békéscsabai követeléshez: helyezzék át a megyeszékhelyet Gyuláról Csabára. A tervezet javasolja a Bihar megyei Sarkad és környéke Békés megyéhez csatolását is. E gondolatok megvalósulására még éppen háromnegyed évszázadot kellett várni! 1376-ban törvényben rögzítették az 1950-ig tájunkon kevés változtatással érvényben maradt megyehatárokat. A közigazgatási kerületek gondolata 1886-ban újra felmerült (előképeit II. József és a Bach-rendszer adta, s ez nem volt jó ajánlólevél!), de a törvényjavaslatot nem fogadták el. A század végétől méginkább erősödött a megyei önkormányzatok (javarészt dzsentri-fészkek) állami ellenőrzése. 1910—12-ben a városok számának gyarapítására irányuló fontos tervezetek születtek, s megerősödtek azok a törekvések, amelyek a városokat ki akarták vonni a nagybirtokos vezetés alatt álló vármegyék hatásköre alól. A polgárosodás a mi tájunkon is számottevően erősödhetett volna ezen az úton, mert a javaslat valóra válása esetén az akkori megyében egyedül városi jogkörű Gyula mellé Békéscsaba, Orosháza, Szarvas és Békés is felsorakozhatott volna. 1919-ben lélekszáma alapján pontosan ez az öt település kapta meg a városi jogállást a proletárdiktatúrától! Békéscsaba — amely Szarvassal, Békéssel, Gyomával együtt 1872-ben önként mondott le a drágának tartott városi igazgatásról — 1911től kezdve megújuló küzdelmet folytatott a várossá alakulás engedélyezéséért, s ezt végre 1918 őszén sikerült megkapnia. Az 1910. évi Benisch-féle tervezet fel akarta újítani a mezővárosi státust is s ezzel kívánt segíteni a nagy népességű alföldi nagyközségeken. Az első világháború utáni békeszerződés, bár Békés megye területe változatlan maradt, ezen a vidéken is alapvető változásokat hozott magával. Békés megye, az ország egyik keleti kapujává vált Békéscsaba gazdasági vonzása révén, az országhatáron belül maradt Arad, Bihar és Csanád megyei területek számára is jelentett bizonyos kohéziós erőt. Az 1870 óta vasúti csomópont Békéscsaba ettől fogva lett — 1900 után erősödő gyáripara révén is — egyértelműen e terület centruma. A megyeszékhely Gyulán maradt, a Sarkad és Elek környékén megindult csatlakozási mozgalmat egyes nagybirtokosok és a kormány emberei leszerelték. 1923-ig, mindössze öt községgel, Elek székhelylyel, fönntartották Csonka-Arad megyét is, majd Purgly Emilnek, Horthy sógorának nyomására a területet Csanád megyéhez csatolták. (Erről érdekes adatokat közöl Hencz Aurél könyve is.) A két háború között eredménytelen, a helyi zsírosparasztság ellenállásán megtört szervezkedés indult Orosháza várossá nyilvánítása érdekében. Féltek a költségesebb városi igazgatással járó magasabb adótól. Magatartásuk eléggé egyedülálló. Az ellenforradalom negyedszázada alatt szinte folyton hangoztatták az egyes kormányok a közigazgatás reformjának, korszerűsítésének programját de alig tettek valamit e tekintetben. Az ún. önkormányzati élet, az antidemokratikus választási rendszer következtében is, rendkívül szűk körű és formális volt, bár a vármegyék „külön-külön egyéniségének történelmi és alkotmányos erejét" oly szívesen hangoztatták. A Magyar Zoltán és mások nevéhez fűződő és a területi kérdéseket is érintő, okos reformterveket nem engedték megvalósulni. Nem hallgattak azokra a földrajztudósokra, szociográfiai írókra, műszakiakra sem, akik a parasztvárosok és nagyközségek hátrányos helyzetét, rendezetlenségét tárták föl. A közigazgatási kerületek terve a harmincas években ismét szerepelt, a mezővárosi jogállás elismertetése, amely korábban is szerepelt, ugyancsak. Benisch Artúr 1939-ben közzétett átfogó tervezete megyénket illetően az alábbiakat rögzítette: Békés-Arad megye néven, távlatilag Békéscsaba székhellyel kell kialakítani, három járással (békéscsabai, gyulai, orosházi), kilenc mezővárossal (Békés, Dévaványa, Endrőd, Gyoma, Mezőberény, Orosháza, Sarkad, Szarvas, Tótkomlós). Szeghalmot járási székhelyként meghagyva Bihar megyébe kívánta átvinni. Csanád megyét a Szeged székhellyel megalakítandó Csongrád-Csanád-Torontál megyébe akarta beolvasztani. E nagy megye egyik járását a mezőkovácsházi alkotta 159