Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)
1974 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dankó Imre: A békési nemzetiségi kutatás történetéhez. (Banner József emlékezete)
A békési nemzetiségi kutatás történetéhez (Banner József emlékezete) DANKÓ IMRE A mind jobban kiteljesedő magyar nemzetiségi néprajzkutatást, ezen belül a Békés megyeit, nagy veszteség érte: Banner József, a Békés megyei németség népéletének érdemes kutatója 1973. április 24-én elhunyt. Banner József a nemcsak Békés megye, hanem az egész ország kulturális-tudományos életében is kimagasló szerepet játszó Banner-családból származott. Banner János, a magyar régészet legismertebb alakja, nagybátyja volt, hasonlóképpen Banner Benedek is. Apja, Banner Aurél, látszólag a legkevesebbre vitte, tanító volt. Több helyen működött, mígnem 1944. október 23-án, Budapesten, 47 éves korában meg nem halt. Fia rendkívül jó indítást nyert családjában a pedagógus hivatásra, hiszen mindkét nagybátyja, valamint apja is pedagógus volt, jóllehet mindannyian többek is annál. Banner József is szeretett tanítani. Élete értelmét a kultúrjavak továbbadásában látta. Hivatástudatán túl oktató- és nevelő munkájának alapja biztos tudása, széles körű ismeretei, kiterjedt, mély műveltsége és nagyszerű, nemzedékeken át kifinomult pedagógiai érzéke volt. Azonban nemcsak mint pedagógust kell őt számontartanunk. 1926. augusztus 21-én született Medgyesegyházán, ahol akkor apja igazgatótanító volt. Elemi iskolai tanulmányait apja újabb állomáshelyén, Nagykamaráson végezte, majd Szegedre került, a Baross Gábor Gimnáziumba, továbbtanulni. A mindvégig jótanuló, érdeklődő ifjú határozott pedagógiai céloktól vezéreltetve 1944-ben a budapesti egyetemre ment, ahol, mint Eötvös-kollégista, 1949-ben magyar-latin-német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben egy évet (1947-ben) ösztöndíjasként a bécsi Collegium Hungaricumban töltött. Az egyetem elvégzése után Gyulára jött és az Erkel Ferenc Gimnázium tanára lett. Itt tanított aztán egészen haláláig. A sors furcsa összevágása, hogy ugyanúgy 47 éves korában halt meg, mint apja. Mint gyulai tanár félig Eleken lakott. Édesanyja és testvére apja halála után Elekre költözött és Banner József számára ez a soknemzetiségű község jelentette az otthont. A néprajz, egyáltalán a tudományos munka iránti érdeklődését nagybátyja, Banner János költötte fel benne és állandóan táplálta. Tárgykörül a számára leginkább adott eleki németség anyagi- és szellemi kultúráját választotta. Munkásságának nagy érdeme, hogy azok nyelvészetileg is megalapozottak. Nem volt gyors, elmélyülten dolgozott, nem szerette a kirakatmunkát. Jellemző volt rá az is, hogy nem egyedül, hanem társban szeretett dolgozni. Leghűségesebb társa Mester György eleki tanár volt. Nem élt élénk közéletet se, bár több éven át szerkesztette a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium Évkönyvét, két alkalommal a gyulai Erkel Diákünnepek titkára is volt, a gyulai múzeumbarátok körében sokat tevékenykedett és az iskolájában működő magyar nyelvi munkaközösség vezetője, 1972 óta pedig a gyulai Erkel Ferenc Múzeum másodállású munkatársa is volt. Pedagógiai érdekeltségét jelzi, hogy az Országos Pedagógiai Intézet, külső munkatársaként, a filmesztétika tanítási problémáinak megoldásával bízta meg. Tudományos elismerését jelzi, hogy a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Békés megyei TIT Néprajzi Szakosztályának, a Békés megyei Hazafias Népfront HonismeretiHelytörténeti Bizottságának tagja volt. 155
