Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pataky László: Az István Malom múltja és jelene

Ezeket a jegyzőkönyveket a Munkácsy Mihály Múzeum őrzi. A legrégibb 1889ből maradt fenn. Ekkor Rosenthal Márton engedélyt kért arra, hogy azon a telken, melyen a gőzmalom áll, a malom mellé egy négyosztályos épületet emelhessen Ezt a telekrészt, ahová az épületet tervezi: Sugár úti szögletnek nevezte. Három év múlva — 1892-ben — kapta meg az Építési Bizottságtól azt az engedélyt, melyből kiviláglik, hogy a malom akkor már igen nagy volt. Arra kapott ugyanis engedélyt, hogy az épület háromemeletes részeit is felemelhesse négyemeletesre. A Munkácsy Múzeum gyűjteményében az 1892-ben megnagyobbított malomházról ténykép is van. Mai szemmel nem látjuk nagynak. De az Aradi Iparkamara jelentéseiből tudjuk, hogy ez a malom a következő évben — 1893-ban — már tízezer tonnányi lisztet adott piacra. S azt is elmondják a jelentések, hogy a kereslet folyton nőtt. És megtudjuk, hogy a történelmi Magyarország területén abban az időben csak egy nagyobb malom volt — a pécskai. A jó üzleti lehetőségre természetesen mások is felfigyeltek már a kezdet kezdetén. S a községben egymás után épültek meg a gőzmalmok. Csaba néhány évtized alatt malomipari központtá fejlődött. Lisztjének híre a világ minden részébe eljutott. Ebben részes volt az Első Békéscsabai Gőzmalom is, ahogy abban az időben nevezték az István Malmot. De nem aludt a külföld sem. Kemény búzák a világ más részein is teremtek, s a külföldi malmok igyekeztek felvenni a versenyt a magyar malmokkal. Figyelni kellett hát erre is. Egyelőre azonban nem volt semmi baj. A magyar lisztek iránti kereslet folyton nőtt. Meg lehetett hát álmodni Csabán egy olyan nagy malomóriást is, mint amilyennek most látjuk az István Malmot. Az első lépést erre 1912-ben tették meg. Az Első Békéscsabai Gőzmalom, Rosenthal Márton Cég ekkor engedélyt kapott arra, hogy malmát erősen megnagyíthassa. Az új malom teljesítményét az előbbinek két és félszeresére tervezték. Külsőre csaknem olyan volt már, mint amilyen a ma is álló István Malom, de még csak négyemeletes: tehát egy szinttel alacsonyabb. Erről az új épületről is maradt fenn kép. A malom 1915 márciusában kigyulladt, s a tüzet többen lefényképezték. Az egyik képet ugyancsak a Munkácsy Múzeum őrzi. Ezen látható, hogy a malom balszárnya teljesen leégett. A torony és a jobbszárny azonban áll. A malom újjáépítésére az engedélyt az Építési Bizottság 1915 májusában adta ki. Megemlítik a jegyzőkönyvben, hogy az építkezés máris megindult. A községi mérnök abban az időben Ádám Gusztáv volt. Róla részletesen megemlékeztem Békéscsaba villamosításáról közzétett írásomban, mert abban igen tevékeny része volt. Kitűnő, igen gondos mérnök lehetett. Most is külön utasításokat adott arra, miképpen tegyék az új épületet erősebbé és tűzbiztosabbá. Elrendelte például, hogy a régi épület 120 cm széles alapfala mellé húzzanak belül még egy 45 cm-es alapfalat, s a földszint és az első emelet mennyezetét úgy képezzék ki, hogy ezeknek súlyát az új alapfal hordja. A malom a következő évben — 1916-ban — megkezdte működését. Benne voltunk az első világháborúban: kellett a liszt itthon is. A következő évben — 1917-ben — engedélyt kapott az akkor már Első Csabai Gőzmalom, Rosenthal Márton Rt.-nak nevezett cég arra, hogy a Gyulai út 6. számú telken egy nagy istállót építhessen — 18 lóra. Ennyit tudtam meg az Építési Bizottság fennmaradt jegyzőkönyveiből. A két háború között a külföldi verseny egyre élesebbé vált. Késhegyre menő harc fejlődött ki idővel a jobb és olcsóbb lisztért. E harc közben érkeztünk el a második világháborúig —, majd az államosításig. Ennek történetét mindnyájan jól ismerjük. (1948.) *** Az államosítás új lendületet adott a malom termelésének. Azonnal megkezdték a kopott, elavult berendezés megújítását — és bővítését. S a termelésben évről évre javuló eredményeket értek el. Fennállásának századik évfordulóján elérte a malom addigi legnagyobb termelését: az évi 6 ezer vagont. 140