Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pataky László: Az István Malom múltja és jelene

Az István Malom környéke a múlt század kilencvenes éveiben. Hátul a Széchenyiliget fái, elöl a még rendezetlen Körös-csatorna. Jobbról a fák mögül a malom. (A Békés megyei Könyvtár gyűjteményéből.) nyara nagy volt a meghajtógép gőzfogyasztása is. Az őrlés tehát nem volt gazdaságos. A berendezést át kellett alakítani. Az átszerelést 1852-ben meg is kezdték, de — úgy látszik — csak a következő évben tudták befejezni. Ezt az időpontot — az 1853-ik esztendőt — kell tehát a malom üzembehelyezési évének tekintenünk. A kísérletek elhúzódásán nem szabad fennakadnunk. Abban az időben ugyanis a gőzüzem még kezdetleges volt. S mégis úgy kellett mindent egybeszerkeszteni, hogy a gőzmalom versenyezni tudjon a vízimalmokkal is, a szélmalmokkal is. Ez nem volt egyszerű feladat. Hiszen a beruházás sem lehetett akármekkora! A malom tehát 1853-ban megkezdte az őrlést, s elég jól is indult. Mint Palugyay írja: kilencen dolgoztak benne. Ez a lendület azonban mindegyre megszakadt, mert Csabának még nem volt vasútja —. sőt kövesútja sem. A búzát tehát még a közeli településekről is csak száraz időben vagy fagyban tudták idehozni. Éppen ezért a malom csak ritkán járt. Sőt 1865-ben le is állt. Tulajdonosa eladta. De az új tulajdonos is csak alig-alig tudta üzemben tartani, bár 1858-ban Arad felé megindult a vasútforgalom. A lendületet végre az hozta meg, hogy 1871-re megépült az alföldi vasút Nagyvárad—Békéscsaba—Hódmezővásárhely közötti szakasza is, s ezzel Csaba vasúti csomópont lett. Ez gazdasági forgalmát egyszerre fellendítette. Acélos jó búzája iránt megindult a kereslet. Piacát látogatni kezdték osztrák, cseh és morva kereskedők is. A földutak akadályozták ugyan még a helyi forgalmat, de egy jószemű, élelmes gyulai iparos. Rosenthal Márton szappanosmester megsejtette az acélos csabai búzában, és sikérdús lisztjében rejlő üzletet, s 1872-ben a négyköves kis gőzmalmot megvásárolta. *** Ebben az időben — a XIX. század derekán — a malmok a búzát még az egész világon úgynevezett simaőrléssel (másnéven parasztőrléssel) morzsolták lisztté. 137