Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - VITA - Újváry Zoltán: A nemzetiségi hagyomány változásának vizsgálata

redett, illetőleg teljesen új falvak alakultak távoli területek lakosságából. Egy nagyobb közösség az áttelepülés után tradícióit hosszú időn át megőrzi. Jól példákkal szolgál idevonatkozóan Krupa Andrásnak nem csak fentebb említett tanulmánya, hanem pompás könyve a Békéscsabán és környékén élő szlovák lakosság jeles napi szokásairól. Ügyszintén ez tűnt ki a mezőberényi nemzetiségek népi kultúrájának a vizsgálata során is a még recens hagyományból. Krupa András a szlovák és más nemzetiségek szokáshagyományának elemzésénél hangsúlyozza, hogy „azokat a társadalmi makro- és mikroközösségi, individuális tényezőket, kölcsönös kapcsolatokat és hatásokat kell számba vennünk, amelyek a telepítés óta érvényesültek, s amelyek a szokások és hiedelmek alakulását napjainkig jelentősen befolyásolták." Föltétlenül fel kell itt vetnünk az elmagyarosodás, ill. különböző területen az elszlovákosodás, elrománosodás kérdését is. Az idegen telepesek elmagyarosodása természetszerűnek tűnik azokon a területeken, ahol a környező falvak lakossága teljesen magyar. A magyarosodás azonban a nyelvhatárok mentén is bekövetkezik. De nem csak az elmagyarosodás, hanem a magyaroknak az idegen, környező népekbe való beolvadása is. Körösi József az elmagyarosodás és az elszlovákosodás kérdéseit vizsgálja a múlt század végén több megyében. Így pl. számos Hont és Nyitra megyei községről megállapítja, hogy szlovák, esetleg német lakosai teljesen elmagyarosodtak, illetőleg a magyar falvak milyen arányban szlovákosodtak el. Manga János rámutatott arra, hogy a palóc nyelvterületen gyakoriak az olyan községek, amelyeknek a lakossága elmagyarosodott vagy elszlovákosodott. Ilyen esetekben legtöbbször azt történt, hogy a betelepülők alkalmazkodtak az őslakossághoz, viszont arra is vannak példák, hogy a kisebb számú betelepülők a magukkal vitt hagyományát az őslakosok átvették. A nyelvhatáron belül a magyarosodás természetszerűleg nagyobb ütemű volt. Csak példaként említem, hogy Hajdúdorog lakossága a 16. században néhány magyar családtól eltekintve rác." A faluba később rutének és románok is települtek. A 19. században a településről mint tisztán magyar községről írnak a források. Az elmagyarosodás tehát igen jelentős volt és viszonylag gyorsan, pár évszázad alatt teljesen végbement. Településtörténeti ismeretek nélkül az ilyen falvakból magyarként közölt néprajzi megfigyelések tévedésekre adhatnak alkalmat. Sőt, néprajzi térképen még további problémát jelent, ha a kérdéses faluból más vidékre települtek át lakosok és új lakóhelyükön adatközlőként szerepelnek. Ebből következik, hogy számolnunk kell szórványos telepesekkel, egy-egy család, egyedek elvándorlásával, újhelyre költözésével is. Szokásaikat ezek egy ideig megtartják. Feltételezhető bizonyos folklór elemeknek az átkerülése az ő hagyományukból a befogadó közösségébe, különösen abban az esetben, ha a szokáshordozók között kiemelkedő egyéniségek vannak. A nemzetiségi hagyomány vizsgálatát még további részletkérdések bonyolítják. Egy-egy szokás élettörténetét szinte végig kell követnünk ahhoz, hogy helyes eredményhez jussunk mind az eredet, mind a funkció tekintetében. Figyelnünk kell az átvétel lehetőségét, annak irányát. Ismernünk kell a szokást gyakorló közösségi ősi településének nem csak a helyét, hanem az ottani tradíciókat is. Enélkül aligha tudjuk a bekövetkezett változást lemérni, vagy éppenséggel a szokás etnikus voltát megállapítani. A szokáshagyományra éppenúgy, mint a népi műveltség egészére, nagy hatással voltak a gazdasági-társadalmi átalakulások, kulturális áramlatok. A legnagyobb mértékű változást nem kétséges, hogy az utóbbi évtizedek gazdasági-társadalmi kohéziója eredményezte a magyar parasztság és a vele együtt élő nemzetiségek életében. A szokáshagyomány erős formai és funkcionális megváltozásának, folyamatos átalakulásának lényegében tanúi vagyunk, s a szokáskutató számára pompás lehetőség nyílik a finom részjelenségek megfigyelésére, általános érvényű elméleti következtetések levonására és azoknak a tényezőknek a feltárására, amelyek nem csak a szokáshagyományt alakítják, hanem a népi kultúra egész struktúráját. 125