Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Dévényi János ötvösművész budapesti otthonában

A művész egyik gyönyörű vörösréz vázájával, műhelyében Gyorsan barátkozunk Dévényi Jánossal. Olyan ember, aki a baráti közeledésre, az érdeklődő szóra baráti közeledéssel és szívélyességgel válaszol. A szülőváros. Békéscsaba. A tanyavilág, a kondorosi út, a Fiala csárda, az emberek, akik ott laktak, és most laknak ott. Akiket ismer, akikre emlékezik, akikről csak hírből hallott. — A nagynéném ócskavas-kereskedőnek tartott, nevet az emléken, valami négy mázsányit tartottam a padláson. Imádtam a fémet már gyerekkoromban. Mindegy volt ha rozsdás, ha fényes, összegyűjtöttem mindent, amit csak a környező tanyákban találtam. Az volt ott fenn, az én igazi birodalmam. Most sem tudok meglenni másként. Most is meg kell, hogy teremtsem a saját birodalmamat. Az alkotómunka előfeltétele ez, nem különcködés. Biztonság dolga. Öröm dolga. A hovatartozás, a bizalom dolga is. Az én birodalmam fémekkel, színes kövekkel, ősrégi álmokkal, modern tervekkel van tele. Az én birodalmam itt van körülöttem, ebben a szobában, a családomban, és bennem is... A csabai emlékeket másfélék követik. Katonaság. Becsületes munka ott is, majd leszerelés után az Öra-Ékszer Vállalat budapesti ötvösműhelyében tanul. Másfél év alatt sajátítja el a szakmát. Kézügyessége, fantáziája még többre sarkallja. Beiratkozik a Dési-Huber Képzőművészeti Szabadiskolába, mestere Laborcz Ferenc szobrászművész. Felvételt nyerne a Képzőművészeti Főiskolára, de a vállalat nem engedi. Szüksége van Dévényire, a kiváló ezüstművesre. Törés, nehéz napok. Aztán újra megtalálja önmagát és tervez, alkot. Küzdelmek az elismertetésért: autodidakta művész nem lehet egykönnyen a Képzőművészeti Alap tagja! Anélkül pedig — közismert ellentmondás! — semmi sem megy. Benyújtja új, egyéni stílusú műveit, és alaptag lesz. „Nagy harc volt, emlékezik vissza. És a 116