Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Szilágyi Miklós: Helytörténeti és néprajzi kiállítás Mezőberényben

Mennyezetes ágy a XIX. századból tások hiányában a múzeumi kiállítások is megkerülnek, mert nem vállalhatják, hogy egyetlen kiállítás érdekében végezzenek alapkutatásokat... Vagyis: egy alkalmi kiállítás rendezőjétől nem várható el, hogy minden alapkutatást maga végezzen, (s kiállításának mellékterméke egy monográfia legyen — ami abszurdum), az viszont kötelessége, hogy a legkorszerűbb eredményeket számba vegye, mielőtt vállalkozna. Ha úgy találja, hogy hiányoznak az alapkutatások, inkább mondjon le a történeti mondani való jú kiállítás rendezéséről, vagy legyen bátorsága bevallani: az adott ismeretek szintjén megrendezett kiállítás éppen a helyi specifikumokat hallgatja el, a semmitmondó általánosságok szintjén mozog. A helyi kiállítások rendezői persze elsősorban nem a mondanivaló felelősségét, hanem az anyag összegyűjtésének gondját érzékelik. Hadd szóljak hát erről is. A monográfia készülése közben kerültek újra kézbe a község történetének legjellemzőbb írott dokumentumai a Békés megyei Levéltárban, a régészeti anyag java részét nem ismerhetnénk, ha nem folyt volna terepbejárás a határban, s a néprajzi tárgyak legszebb példányait a monográfia illusztrációjaként is viszontláthatjuk. A kiállítás anyaga alkalmilag került ugyan együvé közgyűjteményekből (a Békés megyei Levéltárból, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumból), magángyűjteményekből, s maguktól a tárgyak használóitól, mégsem ad hoc jellegű a tárgyak együttese, mert a rendező előzetesen már tudta: mit honnan szerezhet meg. 2. Eddig személytelenül emlegettem a rendező érdemeit, s a kiállítás meghívója sem nevezi nevén azt, akié a fő érdem. Hentz Lajos szerénysége tiltja, hogy a „rendező szervek" érdemét magának tulajdonítsa, én azonban megfogalmazhatom: a kiállításokat soha sem „szervek" rendezik; a meghívóban felsoroltak (a levéltár és a múzeum mellett a helyi helytörténeti bizottság és a díszítőművészeti szakkör) dicséretre méltó készséggel segítettek, de az ő munkája és tudása nélkül nem lett 112