Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Litauszki Tibor: Kivel s mivel csatázunk?

Csupán egy megjegyzést a népművelők körében annyiszor emlegetett, kevesellt s Sass Ervin által is megemlített pénzről. Véleményünk szerint a kérdést gyakran rosszul tesszük fel. Általában kérünk pénzt a kultúrára; s a meglévőt nem konkrét, társadalmilag hasznos és érthető célok, feladatok szerint osztjuk fel, hanem a művelődési házak általában költik el, a kívülállók számára nem áttekinthető módon. Feltétlenül meg kell változtatni a művelődési házak gazdálkodási mechanizmusát, különválasztva az általános fenntartási költségeket a tényleges művelődési alkalomra, közösségekre fordítható összegektől. Vizsgálataink szerint művelődéspolitikailag rendkívül fonák helyzetek vannak: Néhány intéménynek a több tízezer forintos támogatás ellenére egy fillérje sincs pl. a kisközösségek dotálására, néhány művelődési ház pedig értéktelen „szórakoztató" rendezvényekre fizet rá, úgy, hogy jóformán maga sem tudja hogyan. S ha ilyen szemlélettel tesszük fel a kérdést: ki ellen csatázunk hát voltaképpen, könnyebb a válasz: Azok ellen, akik — bár lehetőségük volna — nem adnak pl. pénzt a munkás-, vagy parasztfiatalok közösségi életéhez vagy a felnőtt munkások meghatározott művelődéséhez. De tudomásom szerint ilyen kérést legtöbbször nem tagadtak meg a szocializmust építő Magyarországon! Tehát más ellen is fel kell vennünk a harcot! önmagunkkal, népművelőkkel is csatáznunk kell, s mindazokkal, akik a népművelést akár filantróp, akár altruista módon közelítik meg, mondván: kit érdekel ez? ki tudja, mi van mögötte? Nem a lelkesedés, a hivatástudat ellen szólok — magam is gyakran igen nehéz körülmények között, már jcnéhány éve csinálom ezt —, de csak ez nem elég, különösen a tudományos, tervszerű társadalomépítéshez kevés az égre néző, az eget, avagy Sodomát, ostorozó próféta, fáklya. Mert hiába szereti a gyerekeket, ill. az embertársait, a társadalmat pl. egy pedagógus, s teszi fel életét a nevelésre, ha emellett a didaktikaimetodikai ismeretei nem állnak az alkalmazás fokán! S ha mérnökről, orvosról, agrármérnökről, gazdasági vezetőről van szó, ez még nyilvánvalóbb. Mindezt nem kifejezetten Sass Ervin megállapításai ellen írtuk le (bár néhány megjegyzése félreérthető), hanem ennek kapcsán, s azért, mert megítélésünk szerint ez a szemlélet a korszerű közművelődés kulcsa. S végül még egy általános, de már a cikkben leírt konkrét témához átvezető kérdés: a modellek kérdése. Némi túlzással állítható, hogy az emberi társadalom nagyon sokban — még ha nem is tudatosan megalkotott — modellekre épül. A kibernetika, a szociológia előretörésével a modellezés szinten minden területre tudatosan kiterjedt. A társadalom demokratizálásának kiterjesztése is modellbeli megoldásokat tartalmaz, mely kérdésben, hol döntsenek pl. az iskolai oktatás tagozódása (iskolatípusok), belső felépítése is „modell". Az persze egészen más kérdés, jó-e vagy rossz egy modell! A művelődési házak korábban kialakított rendszere is „modell". Népművelési Intézet, megyei intézmények, járási központok, körzeti s végül az egyedi művelődési házak. S ez a „modell" kapcsolódott a közigazgatás, a fenntartók szervezetének (szakszervezeti intézmények esetében) „modelljéhez". Megítélésünk szerint ez utóbbi nem vált be, bizonyítása szintén meghaladja e rövid hozzászólás lehetőségeit. — A Megyei Művelődési Központ zsenge periodikájában — a Békési Műhelyben — többször írtunk már erről, de a kísérlet első lépcsőfokáról hírt adott a Békési Élet is az 1970. évi 3. számában (Eredményes kísérlet a mezőkovácsházi járásban bázistevékenységi rendszer kiépítésére). A Békés megyei „bázis-modell" mentségére legyen mondva, hogy nincs még kétéves sem. Javára mindössze két tényezőt emelnék ki: 1. Majdnem felöleli mindazon tartalmi feladatot, melyet a közművelődésnek, a művelődési házak rendszerének végre kell hajtani, éppen a társadalmilag hasznos tevékenység, a személyiség sokoldalú (mindenoldalú) nevelése érdekében. Megítélésünk szerint már az is e „modell" javára írandó, hogy olyan tartalmi kérdésekre is kiterjed, melyekről korábban csak beszéltünk és semmit, vagy alig-alig tettünk megoldásuk érdekében. Ilyen például a Sass Ervin által szóba hozott két szeghalmi megbízatás (az életmód befolyásolása és a lakosság műszaki kultúrájának gyarapítása) is. S mivel a művelődési házak immár közel 25 éves 101