Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK: - Szincsok György: Tallózás az alföldi szlovákok irodalmi törekvései között

Juraj, a legifjabb Korbe! csak a felszabadulás után kezdett írni. Néhány versét közölte a Sloboda (Szabadság). A Korbel-testvérekre is vonatkozik, hogy a magyar-szlovák lakosságcsere éveiben költeményeik kimondottan az áttelepítés propagálását szolgálták. A szarvasi Stefan Nemcok ugyancsak próbálkozik versírással a 40-es években. Unikumnak számítanak a csabai Ján Sekerka szlovák nyelvű táncdalai. Egyik szerzeménye Verne len o Tebe snívam (OröKké csak Rólad álmodom) kezdetű széles népszerűségre tett szert.

2' A magyar-szlovák lakosságcsere 1948-ban befejeződött. Az alföldi szlovákság lélekszámban és nemzeti öntudatában egyaránt veszteséget szenvedett. Ez a legfőbb oka, hogy az 50-es évek elejétől nincs kielégítő folytatása az alföldi szlovák irodalmi hagyományoknak. A szépirodalommal foglalkozók közül legmesszebb jutott a tótkomlósi Pavel Sámuel (Slavko). A Nasa Slobodában (Szabadságunk), a Nás Kalendár-ban (A mi kalendáriumunk) és a Ludové Novinyban (Népújság) sok szép verse jelent meg. Ezek, valamint az 1955-ben kiadott Hrusky mamovky Spjakovej (Spjak anyó körtéi) című szépirodalmi antológiában megjelent költeményei egy Ígéretes pályakezdésről tanúskodnak. Verseinek többségében a személyével kapcsolatos érzések, gondolatok dominálnak. Olvasott ember, a szlovák irodalom jó ismerője, aki tanulni is igyekszik az elődöktől és a kortársaktól egyaránt. A tökéletesebb kifejezésmód elsajátítása érdekében fordítással is próbálkozik. Szerelmes lírája hű tükre a költő boldogtalanságának, amelynek bekövetkezésében döntő szerepe van betegségének. Emiatt volt kénytelen tanulmányait is megszakítani, pedig a pedagógiai főiskola elvégzése bizonyára komoly segítséget adott volna költői ambícióihoz. Régebbi versei közül való a Vidina (Látomás), Schvátila ma jesen moja (Elragad már engem az ősz). A lelki magánytól szenvedő ember hangja szól bennük. Ha azonban csak pesszimizmusát hangsúlyoznánk, nem adnánk hű képet költészetéről. Vannak ugyanis versei, amelyek bizonyítják, hogy él benne a személyes gyötrelmektől való szabadulás vágya. Leküzdi a fájdalmat, a sérelmet és győz benne a jó értelemben vett büszke ember, aki objektív tud maradni a világ dolgainak megítélésében, s bízni tud a jövőben, amely még neki is nyújthat személyes boldogságot. Ilyen tónusú pl. a Ku krásnej znici (Egy büszke lányhoz), Spievam si o krásnej zenskej (Ének egy csodálatos asszonyról). A legutóbbi években egyre inkább foglalkoztatják társadalmi problémák is. Az ember földi küldetése, a háború és a béke ügye éppúgy foglalkoztatják, mint az emberi gyarlóságok, s a belőlük származó mérhetetlen kár. Stílusa néhol hatásos, megkapó. Pl. az Ohen horí na nebi (Tűzcsóva az égbolton) című ciklus egyik versében meghökkentő erővel alkalmazza a költői kérdést: Tak hlad sme? Ci plny gígel? Zivot sme a ci záhybel'? Svatí, co snád zlietli z neba? Ci múdri? Múdri pre seba? Sebeckosf sme? Priepast bezná? Ci jarnej noci klemba hviezdna? 73