Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK: - Szincsok György: Tallózás az alföldi szlovákok irodalmi törekvései között

nek hangulatát —, magányának keserűségéről szól. E keserű érzést költeményei alaphangjaiként emeli ki Zello költészetéről készített recenziójában J. Miloslav Húrban is: „Reménységgel tekint a messzi Tátrára, és a panasz hangján szól az Alföld kietlenségéről."

3 „Az arcok ismerősek, de szavuk idegen" — panaszolja egyiik versében, s ezzel bizonyára a kiskőrösi szlovákság elmagyarosodása miatti fájdalma jut kifejezésre. Költészetében érezzük az Alföld atmoszféráját. Idetartozását — bár érzelmi kötődésről nem beszélhetünk —, maga is hangsúlyozza a már említett verses kötetének címlapján: „Básné od Eudovita Zellu. W. Pesti 1842. Cechűm, Morawanűm, Slezákűm, obzwláste Hornákűm objetuge Dolnozemsky Slovak" (Az alföldi szlovák ajánlja könyvét a cseh, a morva, a sziléziai, főként a felvidéki szlovákoknak.") Említettük, hogy költeményeiben az alföldi hatások erősen érződnek. Zello elsősorban ennek köszönheti, hogy az itteni szlovákok a nagy szlovák költők Hviezdoslav, Sládkovic stb. mellett őt is jól ismerik, sajátjuknak fogadják. Ezt a következő tény is igazolja. Egy — „Rodolub" (hazafi) jeligéjű — levelező írja Nagylakról: „Apáink öregszenek, nékünk kell a helyükbe lépnünk, hogy méltók maradjunk hozzájuk. Erre figyelmeztet nemzeti költőnk ILudovit Zello is.'"

1 A levél a továbbiakban a költő egyik versének soraival fokozza a buzdítást. A már említett verses kötete mellett meg kell említenünk sikeres eposzát (Pád Miliducha — Miliduch halála), amely hírnevét csak fokozta. Jaroslav Vlcek szerint ez az eposz egyike a szlovák irodalom legsikeresebb hőskölteményeinek.

5 Kiskőrösi magányát később némileg enyhítette a két ismert férfiú, Eudovit Stúr egyik tanítványának, Bedrich Salaynak, valamint Viliam Pauliny-Tóthnak közelsége. Viliam Pauliny-Tóth ugyanis 8 hosszú évet töltött a közeli Kecskeméten.

6 Koloman Bansell mindössze 1 évet töltött a Békéscsaba melletti Gerendáson, ahol gróf Beliczay István 3 gyermekének nevelése volt a feladata. Bansellt a modern szlovák költészet egyiik jelentős úttörőjeként tartja számon a szlovák irodalomtörténet.

7 A teológiát 1870/71-ben fejezte be Eperjesen, s a Gerendáson vállalt nevelői állásával tulajdonképpen anyagi fedezetet akart magának biztosítani egy külföldi tanulmányút számára. A nevelői munka mellett írásra is szakított időt. Az itt töltött hónapok költői termékenységéről vallanak. Ezek a versek arról tanúskodnak, hogy ő sem tudott gyökeret ereszteni az Alföld talajába. Pavel Országh-Hviezdoslavhoz írt leveleiben is a magányos ember szomorú hangja szólal meg. Verseinek gyűjteménye 1886-ban Szakolcán jelent meg Túhy mladosti (A fiatalság sóvárgásai) címmel. A kötet egy évvel a költő tragikus halála előtt hagyta el a nyomdát. Szeretett volna sokkal több időt szentelni a 'költészetnek, de nevelői elfoglaltsága akadályozta ebben. Erről panaszkodik Hviezdoslavnak írt levelében: ... „lekötözött szárnyú madárnak érzem magam szubjektív meggyőződésem szabad megnyilatkozásában is, ami fölöttébb elszomorít. Attól tartok, hogy énrám is lesújt a kegyetlen átök, amelynek kényszerítő parancsára az ember lemond az anyagiak miatt minden magasztos eszméről, szent célról. A magány pillanataiban fájó sóvárgás vesz erőt rajtam, hogy csak el innen, egzisztenciámat falakkal körülövező széles e mezőről".

8 5 65