Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - SZEMLE

Mindezeket természetesen nem a szöveggyűjtemény összeállítóinak a hibájául rójuk fel. ök mindketten kiváló ismerői szakterületüknek, s bizonyára nagyon főtt a fejük, hogyan birkózzanak meg sikeresen a kis ívterjedelemből adódó nehéz feladattal. Persze, nem sikertelen ez a megoldás sem — talán azt mondhatnók, a lehetőségekhez viszonyítva a legjobb. Mindössze csak egyetlen rövid kritikai megjegyzést kívánunk tenni: kár, hogy a jegyzetek nyelvi-stiláris egységesítését nem vállalta senki magára. Ügy bizonyára kikerült volna a kopula felesleges alkalmazása a 23. és 24. jegyzetből, sőt eltűnik a 33. pont dagályos, Petőfi egyéniségéhez cseppet sem illő nyelvi képe is: „a népdalkirály népdalainak elsőszülöttjé"-ről, a költő Mezőberényben írt dalával kapcsolatosan. Ez ellen — mint minden királyság ellen — maga Petőfi tiltakozott volna a legjobban, bár tagadhatatlan: nagyon szerette a népdalt. Ügyanynyira, hogy Arany szerint „od'adott volna költeményeiből, csakhogy eredeti népdalaink szebbjeinek ő lehetne szerzője". Gondolatainkat azzal az őszinte jámbor szándékkal fogalmaztuk meg, hogy arra figyelmeztessünk: az anyagtakarékosság nem mindig szerencsés. Nem lehet a minőség csökkenése nélkül szelektálni és összevonni két önmagában is egész, önmagában is helyt álló, egységes hatású kiadványt. Ezektől függetlenül is őszintén gratulálunk a kis szöveggyűjteményhez. Szerencsés és ügyes folytatása a dr. Papp János szerkesztette igen sikeres sorozat eddig megjelent köteteinek. 604;