Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - SZEMLE

ELEK LÁSZLÓ: A BIBLIOTHECA BEKESIENSIS 8. SZAMÁRÓL Immár nyolcadszor köszöntöttek be hozzánk a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola végzős nyomdaipari tanulói, hogy ebben az esztendőben is asztalunkra tegyék vizsgamunkájukat. Megkülönböztetett tisztelettel és meleg szeretettel veszem kézbe kis kötetüket, és tekintek végig szép rendben sorjázó társaikon. Nemcsak azért, mert őszinte ragaszkodással és szenvedélyes szerelemmel szeretem megyénk haladó hagyományait, mindazokat a kiadványokat, amelyek gazdasági-társadalmi életének alakulásáról, fejlődéséről beszédes bizonyságokat adnak, egy-egy korszak őszinte, reális képét, sajátos törekvéseit tárván elém, hanem mert érzem egyéb jelentőségüket, emberformáló, ízlésalakító funkciójukat is. Szépséges hitet árasztanak ezek a finom formájú kicsi könyvek. Nemcsak tartalmuk hirdeti a nagyszerű emberi erőfeszítések szépségét és előrelendítő erejét, hanem külső formájuk, gondos megkomponálásuk is. Azt a boldog érzést erősítik bennünk, hogy egyre nő a szép könyv értőinek és barátainak a tábora, mind többen és többen veszik úgy kézbe a könyvet, hogy a tartalommal párhuzamosan felfigyelnek a művészi kivitelre is: értékelni tudják a bibliofil sajátosságok ízlésformáló szerepét. Ha arra gondolok, hogy már eddig 8 évfolyam legalább 200 végzős tanulója került közvetlen kapcsolatba a békéscsabai iskolában a szép könyvvel, ismerte meg elkészítésének alapelveit, törvényeit, egy-két fontos műhelytitkát (hiszen bibliofil igényeket kielégíteni tudó nyomdásszá, olyan önálló tervezővé, aki egységbe fogja a könyvművészet minden komponensét: egymásra ható, egymás erejét felfokozó összetevőit, nem válhat senki 4 rövid év alatt, még kevésbé, ha nem is mindennapos tevékenysége a nyomdászat), tiszta öröm fog el. Tovább fokozódik ez az öröm, ha arra gondolok, nincs vége még a sornak, mert ők tulajdonképpen csak a kezdet: újabbak és újabbak jönnek, akik mostani társaikhoz hasonlóan, ügyes szakemberek irányítása mellett megismerik a szép könyv szigorú törvényeit, s az ismérvek birtokában a könyvművészet lelkes híveivé válnak. S ez nem kis eredmény. Egy ország vezetőit nemcsak a jólét megteremtése kell hogy foglalkoztasson, hanem a harmonikusan fejlett ember kiformálásának a gondja is. Nem elég csak jóléthez juttatni az embereket, ennél többről van szó: „Meg kell nyitni a tömegek lelkét az élet értelmét adó szépségek megteremtésére", nevelni kell a szép élvezésére, átélésére, sajátos vonásainak felismerésére, a tiszta élmények megbecsülésére. Ennek a nagy kultúrpolitikai feladatnak egy kis, de integráns része a könyv iránti szeretet megalapozása. Ne higgye senki, hogy túlbecsülöm ezt az élet sokféle követelményéhez viszonyítva parányinak tűnő jelenséget. Érzem, mi a reális értéke annak a munkának, amelyet az iskola nevelői, a szakma irányítói végeznek. Tudom azt is, hogy nem minden végző tanulóból lesz nyomdász, mégcsak magas ízlésű bibliofil sem, mégis vallom: nagy előnnyel, nagy érzelmi-esztétikai többlettel rendelkeznek majd az átlagolvasóval szemben. Tudják legalább, hogyan és miként, hány ember közös munkájának gyümölcseként áll elő a szép könyv, milyen aprólékos figyelem kell hozzá, hogy egységes művészi hatást keltsen, s melyek a kiváló kvalitás lényeges kritériumai. Értőn veszik kezükbe a könyvet: nemcsak a tartalomra figyelnek fel, hanem a nyomdai előállítás igényességére is, mert életük végéig őriznek valamit abból, bármilyen pályára is rendeli őket az élet, amit az iskolában és a nyomdagépek mellett kaptak. Ab602;