Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szabó Ferenc: Egykorú népi gúnyvers Orosházáról, az 1848-as parasztmozgalmak kezdeti időszakából

helyzetben ismét megerősödő népi törekvések fő célja a lakosságtól erőszakkal elvett, az uradalom érdekeit egyoldalúan támogató legelőelkülönítési és úrbéri pörös eljárás során elrabolt földek visszaszerzése volt. A forradalom győzelme után a nép mindazokkal nyíltan szembefordult, akik korábban a földesúri és a megyei hatalom támogatói voltak. Első helyen a megelőző évben az uradalom kijelölése alapján, a földesurak kiszolgálására — egyúttal saját előny szerzésére, egyéni gazdagodásra is — vállalkozó s a tehetősebb telkesjobbágyok közül kikerült elöljáróság

7 mielőbbi leváltását követelte az orosházi nép. Az eléggé jól megmaradt egykorú iratokból s a nagyobb részüket hasznosító helytörténeti irodalomból

8 a gúnyversben megörökített elöljáróváltozás előzményei és eseményei részletesen kibonthatók. Éppen a közigazgatási dokumentumok fémjelzik az alkalmi versezet teljes hitelességét, forrásértékét. Anélkül, hogy a feldolgozások eredményeit ismételni akarnók, az eredeti levéltári források alapján rögzítjük a gúnyvers megértéséhez szükségeseket. Az uradalmi kijelölés alapján történt 1847. október 31-i bíróválasztással

9 a község élére tett tanács (a név szerint is említett Pukánszki Mihály bíró, Rajki István törvénybíró, Harsányi Sándor, Verasztó János esküdtek és társaik) a jobbágyság és a földesúr pőrében nem tanúsított kellő határozottságot, személyes juttatások fejében tényleg „eladták a helységet", a határ tagosítása során belementek a nép kárára hozott döntésbe. 1848 március elején az uradalom önkényesen meg is kezdte a tagosítás végrehajtását, elvette a lakosok ugarföldjeinek egy részét s bérbeadta egyes juhosgazdáknak. Amikor 1848. március 24-én — a két nappal korábban tartott megyei „népközgyűlés" határozatai alapján — Orosházán is közhírré tették az új rend első intézkedéseit, többek között kitérve a polgári jogegyenlőségre, a jobbágyi állapot eltörlésére is, a kijátszott földesgazdák és zsellérek egyaránt elérkezettnek látták az időt igazságuk kivívására. Már a következő nap reggelén nagy tömeg jelent meg a helységházánál, a régi elöljáróság azonnali eltávolítása érdekében. Jugovics szolgabíró és Balassa Pál lelkész alig tudta lecsillapítani a népet. A megmozdulás 27-én is folytatódott, az elöljárók leváltásának követelése mellett a földkérdésben való igazságtétel követelésével is. A szolgabíró azonnali segítséget kérő jelentést küldött a megye uraihoz. Nem mert határozottan szembeszegülni a tömeg szándékával, de menteni próbálta a régi elöljáróságot. 27-én délután értekezletre hívta össze a vagyonosabb gazdákat, iparosokat és sikerült elérnie nemes Kiss Mihály „kapitánykodása" alatt a nemzetőrség felállítását. Ez addig a lakosság többségének ellenállása miatt nem sikerült. A saját vagyonukat féltő elemek segítségével alakított helybeli „rendőri sereg" már március 27-én este elkezdte a korcsmák és „népgyülekezőhelyek" ellenőrzését, s ,,dologra-munka után látásra" küldött mindenkit.

9/

3 A megye március 27-én tartott újabb népközgyűlésén a mozgalmaktól megijedt köznemesség a szolgabírói jelentés alapján Omaszta Zsigmond tekintélyes csabai középbirtokos nemest küldte ki az orosháziak lecsillapítására, „felvilágosítás és a körülményekhez képest belátása szerinti egyéb teendők végett".

1

0 Omaszta 1848. április 4-én az orosházi ev. templomban tartott népgyűlésen a helyi értelmiség támogatásával 100 tagú képviselőtestületet választott „felkiáltás útján". Ez a testület választotta meg a saját kebelében megszavazott előzetes jelölés alapján április 5-én az új elöljáróságot.

1

1 (Bíró lett a versben is említett Szendi Horváth János, az egyik esküdt Krausz Pál. A leváltani kívánt Kalmár jegyző a helyén maradt. ) A volt jobbágyok ezzel a győzelemmel egyelőre megnyugodtak, de már néhány nap múlva megkezdték az akciót az igazságtalanul elvett úrbéres legelő visszaszerzésére.

1

2 A röviden vázolt eseménysorból egyértelműen látszik, hogy a korrupt, régi elöljáróság leváltását az orosházi parasztság tömegei fontos erőpróbának, jelentős győzelemnek tekintették. Az új elöljáróságtól igaz ügyük bátor és következetes képviseletét várták, s bizalommal voltak iránta. A népszerűtlen szolgabírót most még nem merték gúnyolni, a pár hónappal későbbi eseményekben már szembenéztek vele. 568;