Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dankó Imre: Értékes adalékok Sarkad művelődéstörténetéhez: Osváth Imre és Veress Ferenc emlékezete

kutatások nem terjedtek ki arra, hogy milyen kapcsolat volt Veress Ferenc és a tragikus sorsú Lovassy László — valamint az országgyűlési ifjak — között, de hogy volt, az egészen biztosra vehető.

2

1 Ha pedig így van, akkor Veress Ferenc eszmei fejlődésének alakulásában is keresnünk kell a távolabbi kapcsolatokat, például a francia reformerek, különösen Lamennais hatását.

2

2 A reformkor lelkes híve volt, gyorsan a megyei ellenzék egyik vezéralakja lett. Minden eszközzel aktivizálni igyekezett a sarkadiakat a reformkor eszméi, a szabadelvű gondolatok mellett. Híveit saját maga hordta be Váradra a megyegyűlésekre, hogy tájékozódjanak s hallassák szavukat. Rendszeresen felkészítette őket a követválasztásokra, hogy azok ne eszem-iszomba torkolló korteskedések, hanem a haladást szolgáló tényleges politikai aktusok legyenek. A sarkadi haladó erők összefogására — francia mintára — úgynevezett reformlakomákat rendezett. Amikor pedig arra lett szükség, Sarkadról 150 honvédet állított ki és a községben 250 fős nemzetőrséget szervezett. Példamutatásként is, de a legbensőbb indítékoktól is vezettetve, két fiát maga vitte el honvédnek, állította táborba. Jelentős annak felemlítése is, hogy kora hírlapjainak tudósításokat küldött. Az irodalomtörténet csak azt tartja számon, hogy a Jelenkor című lapba írt, de mind a családi hagyomány, mind pedig Szinnyei úgy tudják, hogy több újságba is dolgozott. Gondosan elkészített, gondolatgazdag egyházi beszédei kéziratban maradtak s azok most szépunokája, Veress Endre birtokában vannak. Élete tragikusan alakult. A szabadságharcban és annak eszmei előkészítésében erősen kompromittált ember, nem annyira a félelemtől, mint inkább a veszteség feletti rendkívüli mély megrázkódtatásában, a világosi fegyverletétel hírére 1849. augusztus 19-én meghalt. Móricz Pál úgy tudja, hogy Veress Ferenc öngyilkos lett. Kissé romantikus leírását érdemes idéznünk: „ ... amikor a muszkahadak Bihart ellepték és Sarkad felé közeledtek, az utolsó vasárnap megrendítően elbúcsúzott híveitől:— szeretett atyámfiai! — mondotta az aggastyán, gyötrődő magyar szívére kulcsolt kezekkel, — én ezt a gyalázatot, nemzetemnek ezt a nyomorúságát, ezt a szégyenét nem tudom elviselni... Atyámfiai, menten meghalok én, mihelyst a muszkahad, az ellenséges idegenek a mi határunkra rálépnek... A sarkadi hajdúk zokogva fogták körül, sírva búcsúztak öreg papjuktól. A pap a templomból egyenest a Feketekörös partjára, a remetei erdőszélre vette útját... Az arrafelé kocsizó magyarok, az augusztusi hőségtől perzselt pázsiton halálra vergődve találták papjokat. Mérget ivott a pap, s még a kocsi saroglyában, hová a kolerás veszedelemtől borzongva fektették, meghalt a híres sarkadi orvos-pap".

2

3 Móricz aztán még leírta temetésének történetét is, amit a szomszédos Kötegyánból áthívott és a későbbiekben sarkadi papnak választott Osváth Imre végzett. Móricz Pál leírásának valóságát fenntartással kell fogadnunk márcsak abból az egy konkrét adatból kiindulva is, hogy Veress Ferenc nem volt aggastyán, öreg pap. Mindössze 54 éves volt, amikor meghalt. Éppen ezért ellenben valószínű, hogy öngyilkos lett. Móricz Pál a temetést is másként írta le, mint ahogy valószínűleg történt. Móricz szerint a szabadságharc utolsó napjaiban a sarkadi paróchián szálltak meg a Világos felé tartó honvédseregek főtisztjei közül többen: Kiss Ernő, Knézich János, Pöltenberg Károly és Török Ignác. A lázas tervezgetés, sietés, Görgey árulásának átkozása közben érte őket Veress Ferenc halála és temetése, amit a rendkívüli időpont és viszonyok miatt ki is tiltottak a lelkészlakból. Sajnos, Márki Sándor nem írt részletesen ezekről a napokról, de amit mond, az merőben ellenkezik azzal, amiről Móricz mesélt. Márki azt írta, hogy Sarkad kívül esett a hadműveleteken, és csak egy szomorú epizód fűződik hozzá, már a világosi fegyverletétel utáni időkből. Eszerint a Világosnál foglyul ejtett katonaság egy részét, legénységet és tiszteket egyformán, a cári csapatok Sarkadra kísérték. Ott átadták őket az osztrákoknak. Itt, Sarkadon, többeket a tisztek közül „a sarkadi református pap méhesében vettek szigorúbb őrizetbe"; köztük nem egyet a későbbi aradi tizenhárom közül is. Márki neveket is említ, azt írta, hogy például ott, a Veress Ferenc méhesében „készültek a halálra" Kiss Ernő, Aulich János, Meszlényi.

v' Ahogy látjuk, a nevek is mások. Márki másképp írta le Veress Ferenc halálát és temetését is. „Maga a derék tiszteletes, midőn meghallotta, hogy a haza elveszett, éppen halottat prédikálván, a bibliát e szavakkal tette le: Isten veletek, híveim, — én megyek meghalni; legyetek jó reménységben". Pár nap múlva el is hunyt. Négyen kísérték azt sírjába, ki életében annyi száznak adta meg a végső tiszteletet."

2

5 564;