Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - Papp János: Koppány János tótkomlósi gyűjteménye

LÁTOGATÓBAN PAPP JÁNOS: KOPPÁNY JÁNOS TÖTKOMLÓSI GYŰJTEMÉNYE Sajnos nagyon kevesen ismerik Tótkomlós egyik nevezetességét: Koppány János falumúzeumnak vagy akár tájmúzeumnak is beillő gyűjteményét. — Pedig a községet átszelő országúttól alig 100 méterre van a szép műemlék templom szomszédságában meghúzódó közel 150 éves, hangulatos, tornácos parókia. Nem bánja meg aki veszi a fáradságot és megáll egy órára, hogy megnézze e nagyszerű gyűjteményt. A látogatót készségesen és nagy szakértelemmel maga a vendégszerető házigazda kalauzolja. Az udvar végében álló egykori magtár öreg épülete — amelyben 40—50 évvel ezelőtt olykor 2—3 vagonnyi gabonát is tároltak a komlósi papok — most másféle kincseknek, egy nagy fáradsággal, hozzáértéssel és hosszú évek kitartó munkájával öszszehordott, sokszáz darabból álló tótkomlósi gyűjteménynek ad otthont. önkéntelenül is felvetődik bennünk a kérdés, vajon mi adta az ötletet a gyűjtésre, milyen módon és mennyi idő alatt jön létre egy ilyen „minimúzeum"? Mindig szerettem a régi dolgokat és mindig gyűjtöttem valamit — kezdi vallomását Koppány János. Amikor 1953-ban Tótkomlósra kerültem lelkésznek s jobban megismerkedtem a helyi viszonyokkal, fájó szívvel tapasztaltam, hogyan fogynak, hogyan mennek veszendőbe a régi használati tárgyak, eszközök. Aggódva láttam, milyen jelentős néprajzi anyagot visznek el a községből a közeli s távoli városokból, vidékekről egyre nagyobb számban ide látogató gyűjtők, nemegyszer jó üzletet szimatoló élelmes kereskedők. Így született meg az elhatározás: megmenteni a még megmenthető, illetve fellelhető tárgyi emlékeket, majd később rendszerezett gyűjtemény formájában kiállítani az anyagot, hogy lássák meg a mai komlósiak, hogyan éltek őseik. Kapóra jött az üresen álló magtár épülete, hiszen így — amikor 1957 táján meg' kezdtem a gyűjtést (még nem az elrendezést!) — megfelelő elhelyezést tudtam biztosítani a gyorsan szaporodó kollekciónak. Kezdetben a mindent-gyűjtés elvét követtem — folytatódik a vallomás — elfogadtam vagy megvásároltam (ahogy éppen adódott) egyféle tárgyból akár többet is. Azért mégis előnyben részesítettem a múlandó, törékeny holmikat, hiszen ezek gyorsabban törtek, pusztultak, használódtak, ezeket kellett tehát minél hamarabb biztonságba helyeznem. Aprólékos gyűjtőmunkával, a padlások, pincék, kamrák, lakások szinte módszeres bejárásával viszonylag gyorsan gyűlt az anyag. Szép számban voltak már a raktárban korsók, butellák, szilkék, tálak, zabiák, kolompok, cséphadarók, kékfestő dúcok, lócák, ládák, guzsalyok s még ki tudja, hányféle eszköz. Így néhány év múlva már gondolni lehetett arra is, hogy a raktározott anyagból állandó kiállítás legyen. Éppen egy évtizede annak, hogy mai formájában összeállításra került a két helyiségből álló kis múzeumban a maga nemében egyedülálló tótkomlósi gyűjtemény. A termekben levő néprajzi anyag valamennyi darabja komlósiakkal kapcsolatos, vagy úgy, hogy ők csinálták, vagy vették, esetleg csak használták. Mivel a gyűjtemény részletesebb leírása jócskán meghaladná e cikk terjedelmi lehetőségeit, így csak a különlegességek, érdekességek kerülhetnek bemutatásra. Az első teremben azonnal felhívja magára a látogató figyelmét a szlovák szobák ékességét jelentő szúnyoghálós ágy. Vitathatatlan hasznossága mellett a felületek 553;