Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Székely György: Emlékezés Márki Sándor történész munkásságára

rően ír a néppapokról. Mindez árnyaltan jelzi Márkinál az egyház megoszlását: népelnyomók; népcsendesítők (Bakócz Tamás, Gosztonyi János); népi vértanúk. Viszonylagos értékűek azok a helyesbítések, amelyek újabban a szerzetesrendi reformokhoz kapcsolják a mozgalom ideológiáját. így fedte fel Kardos Tibor a pálos szerepet egy epizód értelmezésével; bővebb új anyag alapján általánosította a mozgalomban a ferencesek szerepét Szűcs Jenő, de feloldani nem tudván a rend kereszteshad feloszlató szerepéből való ellentmondást. A megtorló törvény következményei, 1514 és 1526 összefüggése tekintetében a legújabb összefoglalás is Márkira hivatkozhatott. Ez mind jelzi, hogy a Dózsaszületés jubileuma számos ponton vetett fel olyan ötleteket vagy kezdeményezéseket, amelyek gyengíthetik Márki műve némely részletét — ha időtállónak bizonyulnak —, de nem kevesebb megállapításuk húzza alá Márki megállapításainak változatlan helyességét.

1

5 A Dózsa-művel kapcsolatban jelzett munkamódszer és munkaütem — könyvek, tanulmányok, forráskutatás szakadatlan egymásutánja, szövevénye — nem egyedülálló volt annál a tárgykörnél. Ezt mutatja, ennek próbáját nyújtja egy pillantás Márki Rákóczi-kutatásaira. Itt is láthatunk többkötetes monográfiát, életrajzi összefoglalást, hadtörténeti, birtoktörténeti, nemzetiségtörténeti, külviszonyokra vonatkozó hosszabb-rövidebb elemzéseket. Igazolódik ebből, hogy Márkit általában jellemezte a sokszempontúság, a széles látókör, az önmaga eredményeit túlszárnyalni akarás, fejlődőképesség. Jelzi ez a huzamos és nagyméretű kutatás — a Dózsa és más parasztságtörténeti vizsgálódások mellett — a különféle témáin való párhuzamos, szakadatlan munkát. Mindkét felidézett témacsoport mutatja, hogy Márki történetírói munkásságában az előretörés útja az egyszerre való témaszélesítés és -mélyítés. Ezért időtálló Rákóczi-kutatásának számos eredménye, ezért bízta meg annakidején a Magyar Tudományos Akadémia az idős Márkit a Rákóczi-felkelés történetének megírásával, ezért idézi újabb Rákóczi-irodalmunk ismételten történetírónkat.

1

8 Végezetül felmerül a kérdés, milyen volt hát Márki Sándor történetkutatói elmélete, történetírói gyakorlata ?Pethő Sándor fent említett méltató ismertetésében „a magyar történeti idealizmus iskolájának nemes és melegszívű tudományos képviselője" gyanánt jellemzi Márkit. Történetírónk maga ezekről az elméleti és módszertani kérdésekről ismételten nyilatkozik Horváth Mihály életrajza tükrében. Horváth méltatása során kiderül, hogy Márki nagyra értékelte a történelem kiemelését „politikai és hadi egyoldalúságából", egyben a korábbi történetírót a művelődéstörténelmi irány úttörőjeként emeli ki. Saját gyakorlata is magyarázza, miért tekintette mintát és ösztönzést adó történésznek Horváth Mihályt a történelmi életrajzok írásában. Horváth olyan fontos kutatási témáit, mint a jobbágyok történetével és harcával való foglalkozás, a polgárság, ipar, kereskedelem, bányák múltjának kutatása, számos ponton említi a Márkitól írott életrajz. A módszerekre utal, hogy a könyv- és levéltárak kutatása nélkül nem tudta elképzelni monográfiák, folyóiratcikkek készítését. Horváth Mihály későbbi munkásságát úgy fogalmazta meg, hogy nagyrészt erkölcstörténet, amely minden társadalmi, szellemi és anyagi mozgalmat is magában foglal a politikai reformkérdések és kísérletek mellett. Egész saját életműve, a Dózsa-változatokkal kapcsolatos próbatételek és viták magyarázzák, miért emelte ki Horváth Mihály egy leveléből azokat a szavakat, amelye507;