Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István: A gyomai jobbágyság katonatartási terhei a 18. században és a napóleoni háborúk alatt
fordult ilyen eset, mint pl. Zimonyba szénhordás alatt és Szegedre sáncásók vitele közben az úton elhullott egy-egy 1Ó.38 A forspontnál is ugyanolyan visszaélések voltak tapasztalhatók, mint a porciónál. A szekerek mellé „konduktorok" voltak állítva, akik a szállítmányokat átadták és arról, valamint a fuvarról nyugtát kaptak.39 Ezek a felügyelők gyakran hiányosan számolták el a fuvardíjat. Ez tűnik ki a szolgabíró leveléből is: „Tapasztalásba hozatott, hogy a transzportokról visszaforduló conductorok különféle szinek alatt a fuvarnak kifizetésére való pénznek hiányosságát állítják, amelyekkel a vecturánsok az ő nagy fáradságokkal keresett jutalmazásukban nagy kárt szenvedni kényteleníttetnek."40 Ilyen körülmények között a lakosságot szintén csak adminisztratív intézkedések útján lehetett a forspontozásra kényszeríteni: „A szekereknek Szegedre elrendelt, kiállításában elkövetett engedetlenségek és restségek a lakosok már annyira vitték ezen dolgot, hogy azoknak kiállítása magán a vármegyén executióval sürget."'! 1 1789-ben Gyomának 53 szekeret kellett volna egy esetben kiállítani, amelynek Szegedre kellett fuvarozni. Az 53 szekér helyett azonban csak 12-t küldött. Erre" a megye executor (végrehajtó) katonákat küldött Gyomára azzal, „ ... hogy ezen szekereket a bírák segítségével együtt azonnal Szegedre kihajtsák".42 Gyoma ugyan az executiót visszaküldte, de a szekereket nem tudta kiállítani, mire a szolgabíró újból kiküldte a katonákat és szigorúan meghagyta a bíráknak, hogy tudta nélkül el ne bocsássák őket, amíg a szekereket ki nem állították. Más esetben pedig azzal büntették Gyomát, hogy a következő alkalommal a szekerek számának a dupláját kellett kiállítania. 4 3 A felsorolt példákból látható, hogy a 18. században a lakosok munkaerejét és teherbíró képességét mennyire igénybevették a katonatartás terhei. A szolgálatok felsorolt formái minden esetben elvonták a jobbágyot időben és erőben saját gazdaságától. Ezt a jobbágyok egyáltalán nem, vagy nehezen tudták pótolni, majdnem mindig azonban a termelésből való kieséshez vezetett. A feudális állam sokszor erőszakkal lépett fel, de a gazdagabb jobbágyok gyakran megtalálták a számukra könynyebbséget jelentő kiutat, a jobbágyság többi része pedig a körülményekhez képest általában a szolgálatok teljesítésének különböző szabotálásával vagy esetleg szökésekkel fejezte ki a feudális terhek elleni tiltakozását, ahogy ez Gyoma esetében is tapasztalható volt 4 4 FORRÁSJEGYZÉK 1. Békés vm. Régészeti és Műv. társ. Évk. 10. k. 76. old. 2. BML Gyoma község iratai 1739—1825 R 9. 3. BML Gyoma község iratai: Curreng könyv. R 30. 4. BML Gyoma község iratai: Currens könyv. R 36. 5. BML Gyoma község iratai: 1739—1825. R 9. 6. BML Gyoma község iratai: Currens könyv. R 22. 7. BML Gyoma község iratai: 1739—1825. R 9. 8. BML Gyoma közésg iratai: Polgári peres iratok 1769—1825. R 2. 9. Spira György: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711—1790. Bp. 1954. 59. 10. Karácsonyi János Békésvármegye története, Gyula, 1896. I. 347. 11. Évk. 10. k. 75—76. 12. BML Gyoma község iratai: Bírói feljegyzések 1801—1804. R 47. 13. Évk. 10. k. 88. 14. Uo. 89. 15. Uo. Iß. BML Gyoma község ir?.tai: Currens könyv., R 22, R 25 17. Spira György: i. m. 60. 381
