Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Daka István: A gyomai jobbágyság katonatartási terhei a 18. században és a napóleoni háborúk alatt

DAKA ISTVÁN: A GYOMAI JOBBÁGYSÁG KATONATARTÁSI TERHEI A XVIII. SZAZADBAN ÉS A NAPÓLEONI HÁBORÜK ALATT A 18. században a Dél-Alföld népe is, hasonlóan az ország más részein élő sorstársaihoz, főképpen az állami kizsákmányolás súlyát érezte elevenébe vágónak. Amíg a földesúri szolgálatok 1772-ig, Mária Terézia úrbáriumának Békés megyében történt bevezetéséig elviselhetők voltak, addig az állami terhek, köztük a katonatartás terhei, már a 18. század elejétől keserítették a jobbágyok helyzetét. A török háborúk, a rácok dúlásai és sok esetben az új lakhelynek az őstermészettől való visszafoglalásával járó fáradságos munka amúgyis meggyötörte az itt élő jobbágyságot. Ezt az állapotot súlyosbították a kiépülő osztrák abszolutizmus állami terhei, amik sokakat a végső nyomorba juttattak és a 18. században a Viharsarok népét Habsburg-ellenes megmozdulásokra késztették. A szatmári béke után nagyszámú zsoldossereg volt az országban, ami felélte a jobbágy munkájának gyümölcsét. A bécsi udvar Magyarországnak a birodalomba való teljes beolvasztására törekedett. Ez nyilvánult meg a katonatartás ügyében is. 1715-ben az országgyűlésen olyan döntést hoztak, amely szerint rendes katonaságot kell tartani, aminek fenntartása jelentős pénzösszeget igényelt. Ezt a pénzt csak adó útján lehetett begyűjteni, de mivel a nemesi adómentességet szentesítették, csak a jobbágyokra lehetett a hadfenntartás óriási költségeit hárítani. A parasztságra ez annál is inkább nagy csapást jelentett, mivel az országgyűlésen sem a katonaállítás módját, sem az újoncok számát, sem pedig a katonáskodás időtartamát nem határozták meg. így számtalan visszaélés vált lehetségessé és a hírhedt verbuválásnak, a katonafogdosásnak vetette meg az alapját. A katonafogdosás módja Gyomán, de minden bizonnyal máshol is, a következőképpen történt: a megye megkapta a porták, majd később a dikák száma szerint a kiállítandó létszámot és ezt lebontották az egyes helységekre. 1741-ben Békés megyének 22 porta után 22 lovast és 342 gyalogost kellett állítania. Ebből Gyoma az 1% portája után eső részt adta.l A főszolgabíró már a katonafogdosás kitűzött időpontja előtt értesítette a bírót és a papot, hogy a templomban a katedráról is serkentsék a fiatalokat a katonáskodásra. Ezután a falu elöljárói egy vagy két esküdtet avatva csak be, megbeszélték, hogy a nap mely órájában indúlnak a verbuválókkal a már előre kijelölt legények összefogdosására. A diszkréció és a feltűnés nélküli előkészületek nagyon fontosak voltak, mert ha a verbuválás híre a szomszéd faluba eljutott volna, az ottani besorozható legények elmenekültek volna. A falu elöljárói külön parancsot kaptak arra is, hogy „... nemcsak a kitett számban, hanem azt kétszerezve is kiállítani el ne mulasszák azon okbul is, hogy ha netalán némelyek a szolgálatra alkalmatlan, a szám meglegyen.2 Az összefogdosás idejét az esti órákra tették, mivel éjszaka könnyebben otthon találták az előre kiszemelteket. Az összefogottakat szekérre rakták, gyakran láncra fűzve, és Aradra vitték, ahol a tisztiorvos megvizsgálta őket, hogy bevonulhatnak-e a császár hadseregébe. A verbuválásnak ezt a módját 1814-ben szüntette meg a megye, és elrendelték, hogy „Az eddig szokásban levő erőszakos fogdosás és a legénységnek láncon vagy kötélen való bevitelét meg kell szüntetni, mivel illetlen és meg nem fér az emberiséggel."3 Az új rendelet értelmében a falu legénységét össze kellett hívni és sorshúzással vagy kockázással döntötték el, hogy kiket visznek katonának. 377