Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról
Az életmód változása és a szokások A néphit, a szokásvilág természetes rendszert alkotott az emberek életében. Valójában ez jellemzi ma is mindazokat a szokásokat, amelyek funkcionális szerepet játszanak. Ez azt jelenti, hogy egyúttal magától értetődő természetesség az adott közösség számára, s természetesség minden ember számára a közösségen belül, mert beleszületnek, és olyan észrevétlenül sajátítják el, mint a járást. Nem teher a számukra, hanem közvetlen valóság, amely nélkül saját közösségükben nem élhetnek. Mivel természetes közeget alkot a szokás, egyértelmű az elhalása, s az új fokozatos megjelenése: olyan új természetes közeg alakul ki, amelyben az előbbi természetellenessé válik, és szükségessé válik az átalakulása vagy megszűnése. Ahogy alakul az életmód, úgy lép a régi helyébe, vagy egészíti ki az új. S mivel az élet részét képezi a szokás, az életmód változásával a szokás is felveszi azokat a sajátosságokat, amelyek az adott korszakot jellemzik: a hagyomány szerint ha halott van a házban, fekete terítővel fedik be a tükröt, s megállítják az órát. A rádió majd a televízió megjelenésével ezt is elzárva tartják, és sokan befedik feketével. Az életmód változásával együttjáró technikai újdonságok a szokás munkatartalmát és struktúráját ugyancsak módosítják. Gajdács Pál írja, 3 5 hogy Tótkomlóson korábban „két-három napig is elkínlódtak a kolbásztöltéssel", mert ún. „szarvacskákkal", erre a célra készített szaruval töltötték a kolbászt. A 19. század végére a „bádogból készült" töltőkkel aznap estére már készen lettek vele, s vacsoráig még el is pipáztak. A 20. században a húsdarálóval való töltés nemcsak még gyorsabbá, hanem könnyebbé is tette ezt a munkát. Napjainkban a „kolbászágyúnak" becézett hordozható hajtókaros géppel pedig ügyes „amatőr" böllér koradélutánra elkészül vele. A termelőszövetkezet sokszor magáénak érzi a fiatalok házasodását, s ha nem is rendez nekik tsz-lakodalmat, szállító eszközökkel kisegíti őket. A nagyüzem lehetővé tenné, hogy mint régen, lovaskocsikon vonuljon a násznép, mégis személyautókon mennek. Ha elő is fordul a kendőkkel díszített lovaskocsis felvonulás, már elsősorban látványként hat, nem szerves, nem természetes része a lakodalomnak. A lóval való bánás, a lónevelés ma már csak kis csoportot érint, nincs annyi ló sem, hogy mindennapos jelenséggé váljék. S mivel a népszokást az adott kor kulturális, technikai és ízlésbeli szintjéhez alakítják, a lovak helyébe a személyautók kerültek. S bármennyire vulgárisnak hat, egyre inkább ezek válnak természetes közegévé a lakodalom e szokáselemének. A társadalmi rétegeződések szerepe ,,. .. a paraszti osztályrétegek körében más és más módon élt tovább a hiedelmek világa . . . szokásokat meghatározó ereje" — írja Ortutay Gyula a Hagyomány, változás — népi kultúra című tanulmányában. 3 6 Ha a hagyományos szokás- és hiedelemvilág felszabadulás előtti elemeinek gyakorlását és ismeretét figyeljük az egyes alanyoknál, nemcsak tendenciájukban, hanem mélységükben és mennyiségükben napjainkban is megvonhatok a réteghez tartozás (agrárproletár, szegényparaszt, kisparaszt, középparaszt, nagygazda) egykori körvonalai. Hiszen az utóbbi időben szinte valamennyi közösségi meg328
