Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról

a század elején, azóta mikor, milyen szokás maradt abba, s az élők hogyan változtak, hogyan vettek fel új formát, és hogyan változott meg a tartalmuk. Ügy tűnik talán, mintha a századelőn létező szokás- és hiedelemrendet teljesnek s olyan alapnak tekintenénk, amely megelőzően nem változott, s tükrözné azt, amit összességében népi, paraszti kultúrának nevezünk. Nem erről van szó, csupán olyan viszonyítási alapra kívánunk támaszkodni, amely viszonylag megbízhatóan állítható össze a szemtanúk révén, s amely csak azért nyúlik időben vissza legmélyebben a századfordulóig, mert erre az a kényszer kötelez, hogy korábbról csak hiányos írásos forrásaink vannak, mint ahogy valójában hiányos az adatszolgáltatók emlékezete is, csupán az az előnye, hogy az egyedek adatközlései a közösség több azonos korú személyével ellenőrizhetők, megközelítően s elfogadhatóan tisztázhatók. A századelő népszokásismerete a népi kultúra adott szakaszának a szintjét mutatja, amelynek valamennyi eleme a korábbi szintekhez mérten ugyancsak a változás állapotát jelezné, ha megbízható adataink lennének róla. Amelyekkel rendelkezünk, általuk valóban kimutatható a szokásokon belül bekövetkező módosulás. A „hagyományosan népi" értelmezése A hagyományos népi kultúráról szólva a hazai szlovák nemzetiség kapcsolatában sem úgy idézzük a hagyományos fogalmát, mint történetileg változatlant s a történelemtől függetlent és megmerevültet. A hagyományos voltaképpen a funkcióban levő népi szokáselemeket stb. jelenti, holott lehetséges, hogy ezek az elemek a szó jelentésbeli értelmében nem voltak hagyományosak, hogy létük ilyen formában csupán néhány évtizedes. Nincs olyan népi kultúrabeli elem, amely ne alakulna, ne változna, de ha változott is, nem tűnt fel, mert funkciója a követelményekkel összhangban töltötte be a nép életrendjének egyik vagy másik mozzanatát. A szokások, szokáselemek belső és külső, tartalmi és formai változásai a társadalmi, a gazdasági, az életmódbeli, a közösségi általános változásokkal szoros egységben, velük kölcsönhatásban következnek be, bár sokszor aszinkronban vannak velük. „Idomulásuk" a fejlődő élethez teszi észrevétlenné átalakulásukat, módosulásukat. Tulajdonképpen a mindenkori szükségletnek megfelelő realitások. A változásokat a velük, általuk élők nem is tartják komolyan számon, mert természetes folyamat következményei, csupán bizonyos korosztályok (az idősebbek) reminiszcenciáiként, ill. a külső megfigyelők észrevételeiben jelentkeznek. Ezért is nehéz sokszor a gyűjtőnek pontosan rögzítenie a részek változásának egyes mozzanatait, hiszen nemcsak az emlékezet kihagyásáról, pontatlanságáról van szó, hanem az adatközlő számára olyan lecke feladásáról, mellyel mintha azt kérnénk tőle, hogy időben pontosan rögzítse, hogyan nőtt fel. Erről a természetes biológiai folyamatról csak akkor tud észrevételeket tenni, ha anomáliák, rendellenességek jelentkeznek a fejlődése során, ill. olyan minőségi változás következik be, mint a gyermekből felnőtté érés. A minőségi változások feltűnő jelenségek, rendszerint a közösségben, az egyedekben egyformán nyomot hagynak, különösen ha gyors végbemenetelük nagy társadalmi megrázkódtatások következménye, mint pl. a népi szokásrendet robbanásszerűen megrengető I. és II. világháború vagy a ma316