Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK: - Irányi István: Petőfi István
Néhány szó Petőfi Zoltánról Petőfi István csákói életének ezt a tartalmában legszebb, leggazdagabb szakaszát szándékosan nem akarom megnyújtani Zoltán életének epizódjaival, de erről is kell szólni, mert Zoltán pályafutása is szervesen hozzákapcsolódik csákói tartózkodásához. Itt említem meg, hogy az 1863. esztendő Zoltán életében is fordulatot hozott: Zoltán 1863. július 11-én még Pesten volt, augusztus 9-én már Csákóról keltezte sorait anyjának. Pista bácsija akkor már külön szobát adott neki, de maga mellett tartotta. Ekkor még nem voltak súrlódások a fiú és nagybátyja között, annál inkább megkezdődött már otthon Pesten, mostohaapjával és édesanyjával való viszálykodása. Ösz folyamán már Petőfi István és Zoltán között is kitört a viszály, de az anyát akkor is mérhetetlen aggodalommal töltötte el fia sorsa. István viszont felháborodva közölte Júliával Zoltán szökését és más kicsapongó viselkedését. Mindezt nem kell tragikusan venni István részéről, mert számtalanszor megkegyelmezett unokaöccsének. Annál inkább tragikus volt ez az állapot Zoltán sorsára, mert viselkedésében, tanulásában állandóan csúszott lefelé a lejtőn. Annyi bizonyos, hogy Zoltán magatartása ellen éppen akkor merült fel először a legfőbb kifogás, amikor Petőfi István is a legnagyobb sorsfordulat előtt állott, és mondjuk meg őszintén, élete legnagyobb baklövését is elkövette. Ezért is érthető, hogy sem elég ideje, sem kellő türelme nem volt olyan állhatatos odaadással nevelni unokaöccsét, mint azt annak nehezen fékezhető természete megkívánta volna. Az ellentmondások, amelyek Zoltán életében is összetorlódtak, István életében is jelentkeztek. A pusztai ember természetes szokásait nem tudta levetkőzni a házasságot követő hetekben sem. Ez a körülmény volt okozója házassága hirtelen felbomlásának. A házasság nyoloadik hetében Antónia elhagyta férjét. Mindez a családi hagyomány szerint úgy történt, hogy István csákói gazdasszonya a házasság után is erősen ragaszkodott régi állásához, és egy alkalommal — mint közeli alkalmazottja — beült István hintójába. Antónia ennek tanúja volt, és erősen megbotránkozott rajta. Az eseményt gondos tudakozódás követte, amelynek eredményeként a házasság nyolcadik hetében levő fiatalasszony is befogatott egy kocsiba, és örökre eltávozott a pusztáról. A „stafirungot" is úgy kellett utána küldeni. A szívét megkeményítő szerelmes asszony már nem is válaszolt István engesztelő leveleire. Az elhibázott tettet nem lehetett többé visszaforgatni. Petőfiné csak látszólag távozott fájdalom nélkül. Szendrey Júliának elárulta titkait. Inkább a tartózkodó büszkeség, mint a szerelem elröppenése okozta távozását. Csákóra nem tért többé vissza, de Csákó közelébe, mezőtúri rokonságához annál inkább. Szerényen, elegánsan öltözött, leginkább szürke angol kosztüm volt rajta, strucctollai ékesített Kossuth kalapot hordott. Sokszor jött váratlanul, és hirtelen távozott. Elárulta magatartásával, hogy nincsen igazi otthona. 2 8 27
