Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 500 ÉVES A MAGYAR KÖNYVNYOMTATÁS - Szíj Rezső: A "magánkiadás" hazai történetéhez (A Kner Nyomda "privátdruckjai")

Lehetne vitakozni azon, hogy az ún. szerzői kiadványok, amelyeket tehát maga a szerző saját anyagi vállalkozásában nyomtat ki nagyobb példányszámban, tartozhatnak-e a „privatdruck" körébe, vagy egyszerűen csak magán, azaz szerzői kiadványok? E sorok írója ezeket csak akkor minősíti privatdruck-nak, ha egészen csekély példányszámban s ebből következően egészen szűk kör számára készülnek. Ilyen Baghy Imre föntebb szereplő kiadványa, amely mindössze 30 példányban jelent meg. Viszont nem tartja „privatdrucknak" Földessy Gyula kiadásában és fordításában megjelent Goethe: A szenvedélyről c. versének kiadását, sem Túróczi-Trostler Józsefnek azokat az apró füzetes munkáit, amelyek a Kner nyomdában jelentek meg, mert egyrészt többszáz — némelyik 500 — példányban készültek, másrészt sem tipográfiai, sem egyéb művészi vagy könyvészeti különlegesség sem indokolja privatdruck-ká minősítésüket. Határesetnek tartom a Gyulai generális imádságos könyve c. Kner-kiadványt is, noha nem került könyvárusi forgalomba. Kner Imre szétajándékozta itthon és külföldön. De tudjuk azt, hogy az ilyen apró füzetes termékek — köztük Arany János Vojtina ars poétikája — is azért nem került könyvárusi forgalomba, mert Kner Imre nem tudta megszervezni a terjesztést, másrészt ezek a puritán kiállítású, ismétlődő betűtípusú, margójú füzetes termékek a könyvvásárlók figyelmét nem tudták lekötni, így a terjesztésnek egy módja akadt: a szétküldés ajándék formájában. Nem sorolom a „privatdruck"-ok közé a normálkiadás mellett készülő zártpéldányszámú amatőr-bibliofil kiadványokat sem, mert rendszerint alig különböznek, az egyszerű kiadás példányaitól. Legföljebb a papír más, esetleg számozottak, vagy a szerző aláírta őket. Ez még nem teszi őket a szónak abban az értelmében „privatdruckká", amilyenben a fogalmat Kner Imre és utána mi is a föntiekben értelmeztük. Ennyit sikerült eddig a Kner Nyomda saját ,,privatdruck"-jaiból fölkutatnunk, s ezzel járulni hozzá az efajta nyomdatermékek hazai „fölfedezéséhez". Az eddigiek alapján is látható többek közt az, hogy a neves Kner-nyomdászcsalád második és harmadik nemzedéke, a nyomdaalapító Kner Izidor gyermekei és unokái, miként töltötték be, illetve készültek az ismertetett apró művek készítésével leendő hivatásukra. A mesterség és művészet iránti felelősség és komolyság tükröződik ezekben a műhelymunkákban. E „privatdruckok" arról is tanúskodnak, hogy abban a korszakban is akadtak olyan könyvet és könyvművészetet szerető és értő emberek, akik egyéni áldozatot is vállaltak azért, hogy kulturális feladatot teljesítsenek. S így fogták föl a „privatdruck" lehetőségét akkor is, amikor emléket állítottak egy-egy számukra fontos eseménynek, vagy tiszteletüket fejezték ki arra érdemes személyiség előtt. Minden esetben magasfokú műérzék nyilatkozott meg a szándékban és a megvalósításban, ezért tulajdoníthatunk az ismertetett nyomdai termékeknek művelődéstörténeti és szakmai jelentőséget. Bizonyára kerül majd még elő a Kner Nyomda privatdruckjaiból. Magam azok leírására vállalkozhattam csak, amelyekkel magam is találkoztam, vagy amelyekre nézve a források adatokkal szolgáltak. Az itt közlésre kerülő bibliográfia alapján már könnyebb lesz kiegészíteni az anyagot fölbukkanó, általam nem ismert Kner-privatdruckokkal. És segítséget nyújt a 20. századi magyar privatdruckok minél teljesebb számú földerítéséhez is. 269