Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Hentz Lajos: A népi tégla- és cserépvetés Mezőberényben

amint azt a napi munkabeosztásukból látni fogjuk —, jobban helyhez volt kötve, ezért az üzemben lakott egy szoba, konyha, kamrából álló lakásban. A téglások időbeosztása valamivel rugalmasabb volt, s bár lakást nekik is biztosított az üzem, nem mindig laktak ott, munkájuk mellett esetleg aratást, kapálást is vállaltak, s csak annak elvégzése után mentek vissza ismét dolgozni, Kép az üzemről. Készült 1893-ban. A gazdaságban sem a téglások, sem a cserepes nem dolgoztak, a munkaerő felhasználása ezen a téren egyoldalú volt, nem kölcsönös, mint a gazdaságban foglalkoztatottaké. A cserepesen és a tégláson kívül még a kemencék fűtése idején foglalkoztatott az üzem idegen munkaerőt. A fűtésre leginkább az akkor legolcsóbb munkásnak számító cigányokat alkalmazták, bár előfordult, hogy az idényjellegű cserépverés után a cserepeslányok ott maradtak fűteni, hogy „még egy kicsit keressenek". A fűtők napszámban dolgoztak, s ugyancsak a napszámosok dolgoztak — néha gyermekek — a kemencék be- és kirakásánál. Erre egyébként szintén volt egy többé-kevésbé állandó férfimunkása az üzemnek. Összesen tehát 10—12 személy dolgozott a „gyárban" állandó jelleggel, a csak időnként foglalkoztatott fűtőket nem számítva. 240