Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)
1973 / 2. szám - 250 ÉVE ALAPÍTOTTÁK ÚJJÁ MEZŐBERÉNYT - Molnár Ambrus: Berény népessége és gabonatermesztése a XVI.s zázadban
(acervus). Á dézsmába adott gabonát a jobbágyoknak be is kellett hordaniok a kijelölt asztagrakó helyre. Az asztagba rakott gabona mennyisége, kalangyaszáma igen változó volt. 1559-ben a Berényben még áprilisban is álló és csépeletlen kölesasztag kalangyaszámát nem ismerjük. 1563-ban a kölesasztag 277 kalangyából és 4 kévéből állott. Szénáson ugyanabban az évben 383 kalangyát és 10 kévét raktak egy asztagba, Deesen viszont csak 295,5 kalangya és 6 kéve volt benne. A gabonaasztagok nagyobbak voltak. Kondoroson 1563ban 894, Deesen 647 kalangyából és 3 kévéből állott. 3 2 Az asztag rakásának megvoltak a szabályai. A dézsmásoknak adott utasítások pontosan körülírták, hogy milyennek kell lennie egy dézsmaasztagnak. A XVI. század második felében a cséplés még nem mindig a decimator dolga volt. Ezt a munkát — sokszor hónapokkal a dézsmálás után — a triturator, vagy Curatore Tritare végezte el. Ezért az asztagot olyan gondosan kellett összerakni, hogy még az esetleges téli hidegek, havazások és viharok se tegyenek benne kárt. A dézsmaasztag a bíró gondjára és felelősségére volt bízva, aki az asztagrakásnál felügyelt, hogy szükséges mennyiségű szalmát vagy száraz gazt hordjanak az asztag fenekébe. Az asztagok tetejére rendszerint tavaszi gabonát, vagy szénát, esetleg szalmát hordtak. Árokkal, máshol nád, vagy fűzfasövénnyel vették körül a jószágok kártétele ellen. A cséplést végző „Cziplető", vagy „Triturator" a cséplés eredményét a triturációs jegyzékbe vezette be. Előfordult, hogy a cséplés eredményét a dézsmajegyzékbe is beírták. A megvizsgált Békés megyei dézsmajegyzékek között akadnak olyanok is, melyek tartalmazzák a triturációs összesítéseket. Ezek azonban éppen azokból az aszályos — 1560 és 1561 — évekből valók, melyekben Berényben, Gyúrón és a szomszédos helységekben nagyon csekély termés volt. 1560-ban Berényben 104 kalangya (1 kalangya = 2 kereszt, 1 kereszt = 13 kéve) búzából elcsépeltek 23 simándi köböl szemet. (1 simándi köböl = 82—83 liter) Ugyanakkor Gyúrón 48 kalangyából 10 simándi köböl szemtermés lett. A most berényi határban levő Félhalom földjén olyan gyengén fizetett a búza és az árpa is, hogy nem lehetett sarlóval aratni, hanem lekaszálták, mint a szénát, és fizettek utána dézsma helyett 3 forint 76 dénárt. Tárcsán nem termett semmi, Nagyteleken is csak kaszálni lehetett a búzát. Érdekes viszont, hogy az ugyancsak szomszédos Békésen 125 kalangyából 144 köblöt, Déterben 4 kalangyából 4,5 köblöt, Kondoroson 204 és fél kalangyából 151 simándi köblöt csépeltek. Míg a békési búzatermés eredménye 1560-ban jóval túlhaladja az N. Kiss István által jótermésű átlagnak mondott kévénkénti 2 kg-ot, a berényi búzatermés eredménye kévénként mindössze 0,49 kg. 3 3 Mivel a rendelkezésünkre álló triturációs (cséplési) elszámolások — amint a fentiekből is kitűnik — erős hullámzást mutatnak, nem alkalmasak arra, hogy a realitás reményében részletesebben foglalkozzunk a terméseredmények meghatározásával. 234
